“Én nem tudom mi ez, egy új menü,/A levegő köztünk nem légnemű!/Mint napfelkelte, villog itt a LED,/Az este vagány fényözön veled.” – Lackfi János versei
Leviszem a szemetet
Már vénülő kezemmel
Viszem le a szemetet,
Már vénülő szívemre
Szedem a gyógyszereket.
Jósoltak világvégét,
Hálnék és halnék veled,
De elmaradt a csim-bumm,
Szép apránként vége lett.
Már vénülő kezemmel
Masszírozom lábadat,
Már vénülő szememben
Ráncaid lánca megszakad.
Nem tudom, hová röppensz,
De elkapom a bokád,
És beugrom utánad,
Ha elnyel valami kád.
Top tíz
Én nem tudom mi ez, de fogalom:
Hamburgermaradvány a fogadon.
A kólát szívószálon szörcsögöd,
csillámpor villog a szemed körött.
Én nem tudom mi ez, egy új menü,
A levegő köztünk nem légnemű!
Mint napfelkelte, villog itt a LED,
Az este vagány fényözön veled.
Én nem tudom mi ez, de jó habos,
A L’Oréal is tőled illatos.
A mobilodból értem szól zene,
Lájkolom, mert tuti, hogy tetszene.
Én nem tudom mi ez, de top tizes,
És csak azért sem hagyom, hogy fizess!
Ha tévedtem, s nem te vagy életem,
A menü árával még jössz nekem!
Városi randevú
– Van itt valaki? Jaj, ne már!
– Épp zárunk! – mondja Szilvi.
– Egy girosz nekem még ma jár!
– Anyádnak! – mondja Szilvi.
– A kassza nem kéne, barom?
Kidoblak! – mondja Szilvi.
– Imádlak, harcos amazon!
– Jön Kemir! – mondja Szilvi.
– Ne mereszd a szemed, kiég!
– Csak érted ég ki, Szilvi!
– Csípős mehet, hagymát ne még!
– Miért ne? – kérdi Szilvi.
– Hátha csókolózni fogok.
– Nem biztos? – kérdi Szilvi.
– A padlizsán már elfogyott?
– Joghurtos? – kérdi Szilvi.
– Baklava, édes, mint a méz?
– Pont egy van – mondja Szilvi.
– Plusz egy csók, ennyi az egész!
– Felőlem! – mondja Szilvi.
– Na, lehúzhatod a rolót.
– Ha húzol! – mondja Szilvi.
– S ha maradok egy pirinyót?
– Feláras! – mondja Szilvi.
(Megjelent a Pannon Tükör 2018/5. számában)
