A Kanizsai Levelesláda a Pannon Tükör múltjának dokumentumaiból szemléz. Kardos Ferenc sorozatának 1. része.
Manapság már az e-mail járja. De nem is olyan rég, a 20. században még írtak kopogós írógéppel, sőt kézzel is.
Nagykanizsán Pék Pál és Takács László hagyatékában sok rövid, érdekes levelet, üzenetet találtunk pályatársainak és barátainak címezve. Most ezekből a levelekből közlünk egyet-egyet, eredeti írásképpel és átgépelve jobban olvasható formában, némi magyarázattal. Reméljük, hogy ily módon is érzékelhetővé válik a 20. század zalai és –testvéreként
– somogyi, vasi irodalmi élete, és felvillan pillanatokra a homályosuló időben Pék Pál, Tüskés Tibor, Fodor András és pályatársaik arcéle.
Tüskés Tibor levele Pék Pálhoz 1995.
július 16.
Kedves Pali, köszönöm leveled, köszönöm a fölkérést a szerkesztésre. Jöjjön hát az anyag
szeptember első napjaiban. De Karay Lajos semmiképpen ne maradjon ki, mondjátok meg neki,
hogy én (régi szerkesztője és tisztelője) ragaszkodom hozzá. Bízzon bennem, hogy a mai Zala
sem rosszabb író-termő vidék, mint volt valaha. (Legalábbis a táj, amit az őrségben és Göcsejben
járva a napokban megtapasztalhattuk, ma is szép és vonzó.) Sajnos, Kanizsa már csak átutazóban
állomás. (Harkány Laciról sem tudok újabban semmit.) A Somogy, láthatod, még él (Ki
tudja meddig.), verset Fodor András címére küldjél. Jövő évi első számunkban köszöntjük a 85
éves Takáts Gyulát. Hátha ötletet ad a jubileum neked is. Minden jót kívánva sok szeretettel
köszöntelek: T. Tibor
95. júl. 16.
Tüskés Tibor irodalomtörténész 1930-ban született Szántódon, Nagykanizsán tanult (a piaristáknál érettségizett 1948-ban), a várost mindig is nagy becsben tartotta, melyet Nagykanizsa 2009-ben adományozott díszpolgári címmel hálált meg. Pécsett 2009. november 11-én hunyt el, de hamvai egy része – kérésére –, Nagykanizsára került, szülei családi sírhelyére. 1953 és 1964 között a Jelenkor, 1994-től 2000-ig pedig a Somogy főszerkesztője volt, ahol Pék Pál számos verse megjelent már a kanizsai költő legfőbb mentora, Fodor András ajánlásával.
Pék Pál költő 1939-ben született Nagykanizsán és ugyanitt, 2008-ban hunyt el. Pék Pál versei az 1960-as évektől jelentek meg irodalmi lapokban. Először a Somogyi Írásban, a Kortársban és a Jelenkorban. Pék Pál a pécsi főiskolai évek alatt ismerkedett meg Tüskés Tiborral, Csorba Győző óvó figyelmével kísérve. Tüskés Tibor írt első kötetéről, a Rapszódia a reményről még 1977-ben a Jelenkorban, itt fogalmazta meg a ma is találónak érezhető jellemzést Pék Pál költészetéről: „tudatosan szűk nyílásra húzott és nagy mélység-élességű költészet”. Harkány László tanár úr (1932-2008), a kiváló irodalomszervező- és népszerűsítő, Pék Pál tanára, osztályfőnöke volt 1956-ban, s egyben Tüskés Tibornak is jó barátja. Fodor András (1929-1997) Pék Pál első és legnagyobb hatású mentora volt. Fodor András
leveleiből és ajánlásából kitűnik (majd ezekből is közlünk párat), a tanítvány-mester kapcsolat egyre inkább átitatódott barátsággal, személyes hangúvá téve az ajánlásokat, írásos érintkezéseket. Karay Lajos hévízi pályatárs volt, és a Pannon Tükör első évfolyamainak gyakori szerzője. A levél keletkezésének esztendejében, az 1995 karácsonyára megjelenő 1. próbaszámmal elindult a Pannon Tükör. Pék Pál felkérte a tapasztalt Tüskés Tibort néhány közlésre szánt anyag szerkesztésére, gondozására, amit ő elvállalt. A levélben említett Karay Lajos Credo
című verse a 1996. I. évfolyam 1. számának 33-37. oldalán meg is jelent.
(Megjelent a Pannon Tükör 2018/1. számában.)
(Fotó: kanizsaujsag.hu)
