“Megnyugtat, / hogy minden gondolatod, félelmed és fájdalmad nem más, /mint a test hordaléka…” – Izsó Zita verse
A hús apálya
Nem születtél lázadónak, de tudtad, hogy aki felismeri a lényeget,
nem teheti többé a gyerekek szemei elé a kezét.
Állítólag három nap éhezés után
a te szemed előtt is megjelenik a fekete ló,
vagyis inkább agancsok nélküli szarvas,
nyakán hosszú póráz, amilyet a szökött kutyák viselnek
a végén jól látszik a szakadás nyoma.
A negyedik napon már a tárgyakat sem veszed a szádba,
fogysz, mégis megnő a térfogatod,
valahogy úgy lebegsz a tested fölött, mint víz fölött a pára,
a takaró alól kilógó jéghideg végtagok
pedig partra vetett bálna és polip.
Megnyugtat,
hogy minden gondolatod, félelmed és fájdalmad nem más,
mint a test hordaléka,
és nemsokára mindent magával sodor a hús apálya.
(Izsó Zita költő, legutóbbi kötetei: Színről színre (Prae, 2014, versek), Pesti nő (Bach Mátéval, Athenaeum, 2017, interjúk)
