Sorsok a mindennapi szorongások fogságában, küzdés az előítéletek ellen, társadalmak, kultúrák és vallások találkozása – ez Gáspár-Singer Anna első kötete, a Valami kék.
A kötetben szereplő novellák a magány és a hiány testet öltésének legkülönfélébb formáit villantják fel, a csonka családoktól kezdve a párkapcsolati nehézségeken át a hitbeli ellentétek manifesztálódásáig.
A vallási identitás keresése és elfogadása az a kérdéskör, amelyet a novellák a legrészletesebben járnak körül. A zsidó vallást gyakorlók mindennapjain keresztül ismerjük meg azokat a nehézségeket, amelyekkel a hitközösség tagjainak szembe kell nézniük.
Két alapprobléma rajzolódik ki a novellákból, egyrészt maguk a zsidó vallást gyakorlók közötti kimondatlan nézetellentétek a vallás mindennapi gyakorlásával kapcsolatban, másrészt a vallási hovatartozás napvilágra kerülésének lehetséges következményei egy másik kultúrkörben.
A Ragtime egy ortodox zsidó középiskola tanulóinak dilemmáit, lázadását tárja elénk. Három éve nyílt az iskola, de a boldog emlékek egészen távolinak tűnnek a számukra: “Az osztály a három év alatt kicserélődött, sokan elhúztak egy másik gimibe, ahol nem kell feleslegesen ájtatoskodniuk. Az unalmas emberek helyett még unalmasabbak jöttek, és még nagyobb sznobok […] egyikőjük sem vallásos, mégis úgy tesznek, mintha számukra az lenne a nap fénypontja, hogy naponta kétszer imakönyvvel a kezükben ide-oda billegnek”. A novella elbeszélőjének teher a vallás kötelező gyakorlása, hasonlóképpen az osztálytársaknak, akik szülői nyomásra iratkoztak ebbe a gimnáziumba. A Ragtime felvillantja azt a problémát is, hogy egyes családokban a vallási identitást elhallgatás övezi, a gimnazisták nem tudják, vagy nem vélik tudni zsidóságukat, így ezzel az iskolában szembesülnek.
A Valami kék a vallási identitás elhallgatásán keresztül, a külföldi kultúrákkal való ütköztetés technikájával mutatja be a zsidó felnőttek élethelyzeteit: “Eszterre néztem, az arca sápadt volt. Alig nyúlt az ételhez, kanalával a nyúlós masszát piszkálgatta a tányérjában. Átfutott rajtam, attól fél, ha ezek rájönnek, hogy zsidók vagyunk, rögtön végünk”- így az elbeszélője. A novella két egyetemista látogatását írja le Egyiptomban, az arab cserediák, Omár családjánál. Gáspár-Singer Anna ebben a novellában végig finom, de tárgyilagos kijelentésekkel érezteti azt a feszültséget, hogy a diáklányok idegenek az arab közegben: „ Estig ki sem mozdultunk a házból. Omárék megesküdtek, így biztonságos, a szomszédok túl sokat kérdezősködtek rólunk.”
Gáspár-Singer Anna azt is bemutatja, milyen elhallgatások vannak jelen a különböző generációk között. A fiatalabb generációk sokszor csak az idősebbek kedvéért mímelik a zsidó hagyományok gyakorlását, holott ők már nem tartják azokat: „Az öregeknek fontos, magyarázza, miattuk muszáj kibekkelnünk a dolgot. Ők egyébként a lányokkal sábátkor sem gyújtanak gyertyát.”
Az Új élet, a Valami kék, az Erec és a Ragtime téma-és problémabeli összetartozása, feszültsége erősíti a kötet egészére jellemző idegenségérzetet. A kötet legvégén találhatóak, bennük csúcsosodik ki a bizonytalanságérzet, amelyet a szerző nem old fel.
Nem csupán a vallási, de az etnikai előítéletek is helyet kaptak a kötetben. Az Attenborough elbeszélője részletes megfigyelésbe burkolt bírálatot ad a marokkói Ayáról és családjáról, a Teniszben viszont már csípős beskatulyázásokról olvashatunk: „Clara szülei Spanyolországból vándoroltak be. […] Anya sunyi kis leszbinek hívja”. A Tenisz bravúrja, hogy a bevándorlóellenes édesanya homoszexuális lányának volt és jelenlegi szerelme is bevándorló. Gáspár-Singer történeteiben az ehhez hasonló, jól szerkesztett feszültségek természetesnek hatnak, mint ahogy az olyan társadalmi-közéleti témák novellákba bujtatása is, mint a sörbiciklik betiltása Budapest belvárosában vagy éppen az európai uniós támogatások felhasználása körül felmerülő kérdések.
A személyesebb, családi vagy párkapcsolati viszonyokat leíró darabok az előbbieknél egyszerűbb, hétköznapibb történeteket mesélnek el. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy könnyedebbek volnának.
Egy részük a kisgyermek nézőpontjából, egyes szám első személyben mutat be olyan témákat, mint a mozaikcsalád működése, testképzavarok, szexuális traumák vagy visszailleszkedés a társadalomba a háború után. A Strand elbeszélője elvált szülők gyermeke, aki egy láthatás alkalmával a nudista strandon traumatizálódik: “Egy nálam idősebb lány szolgált ki, mögötte egy nagydarab, szőke férfi műanyag edényben keverte a tésztát […] Émelyegni kezdtem, elképzeltem, ahogy a meztelen teste hozzááér a palacsintákhoz”. A Vakáció narrátora, Andrea túlsúlyával és a katonás nagyapjának való megfelelés vágyával küzd: “A papa a háború óta nem hisz, a sok szörnyűségért az Istent hibáztatja […] Az unokatestvéreimmel a járdán, valamivel távolabb ácsorgunk, amíg meg nem nyugszik”.
A felnőtt elbeszélők többnyire a párkapcsolati nehézségek és a létbizonytalanság felett érzett rezignáltság szócsövei a kötetben. A Maradjon minden a régiben Johannája karakterfejlődésre képtelen, egyedülálló nő, aki váratlanul találkozik egykori hódolójával: „Holott a vak is láthatta, Gé mennyire odavolt értem. Tudtam, persze, csak akkor nem érdekelt. Most viszont úgy gondoltam rá, mint életem legjelentősebb, kihagyott ziccerére.” Az Attenborough narrátora egyedül neveli gyermekét, miközben az Angliában dolgozó férjétől teljesen eltávolodott: „…a fiunk négy év múlva felsős lesz, a válást mégse hozza szóba egyikünk sem. Egyáltalán nem beszélünk olyasmiről, ami a kapcsolatunkat érinti.”
A köteten végigvonuló feszültséget Gáspár-Singer vissza-visszatérő eszközökkel érzékelteti. Ilyen az izzadás, az otthonok részletes leírása vagy az étkezések középpontba állítása. Utóbbit jól példázza a Valami kék és az Új élet, amelyek szereplőinek idegenségérzetét tovább erősíti, hogy irtóznak a helyi ételspecialitásoktól, italoktól. Az házbelsők leírása hasonlóképpen funkcionál: „A férfi ráadásul szóba hozta, hogy a nagyapja ebben az ágyban halt meg. Dina émelyegni kezdett, hogy elterelje a gondolatait, körülnézett, hová pakolhatná a ruháit. A ruhásszekrény szóba se jöhetett, dugig volt az öregasszony holmijaival.” Gyöngyöző homlokok a szenvedés fizikai lenyomatai a kötetben. Látszólag a nyári meleghez kapcsolódik, általa mégis pontosan érezzük a szereplők vívódását. “Apáék délben érkeztek, éppen ebédeltünk, lehúzott redőnyök mögött, de én a félhomályban is láttam, hogy Anya homloka gyöngyözik, a cseppek egymás után gördülnek le az orrán, egyenesen bele a tányérjába, mintha sírna, miközben kanalazza a levest.” – narrálja az elvált édesanya szorongását a Strand elbeszélője.
Gáspár-Singer Anna első kötete rendkívül tömény, tizennégy novellájába fontos diskurzusokat elindító, gazdag tartalmat sűrített bele. A kötetcím választás talán kissé megtévesztő, mert a szín (szimbólumként) nem vonul végig a kötetet, a novellagyűjteményt végigolvasva viszont kiderül, hogy ezáltal kapott méltó helyet a kötet legbátrabb írása.
(Gáspár-Singer Anna: Valami kék, Kalligram, 2019)
Megjelent a Pannon Tükör 2020/3. számában.
