- (K HG feljegyzései Madách Imre Feljegyzéseiről)
Halász Gábor Madách Imre Összes művei című kiadásának egyik legérdekesebb fejezete a Feljegyzések. (Madách Összes Művei, második kötet.) Ebbe a fejezetbe azokat a jegyzeteket csoportosította Halász Gábor, amelyek fennmaradtak a Madách kéziratok között fecniken, papírszeleteken. Ezeket az egy-két mondatostól maximum egy oldalasig terjedő kézirat-darabokat, amelyek nem kapcsolódtak szorosan az egyes művekhez (drámák, versek, prózai művek stb.) témacsoportokba osztotta és közölte Madách összes kiadásában. K HG akinek dédelgetett terve volt, hogy létrehoz és összeállít madáchos barátaival egy korszerűsített Madách-szövegkiadást, rengeteg feljegyzést, megjegyzést, jegyzetet írt ehhez a munkához. (Tervének megvalósítását sajnos félbe szakította látásának katasztrofális romlása.) Úgy látta, hogy HG kiadásában ezek a feljegyzések nem mindig szerepeltek a legracionálisabban közreadva. Sajnos neki is beletört a bicskája a feladatba, most tehát HG-hez hasonlóan K HG is közread néhány nem rendszerezett feljegyzést a Feljegyzésekről:
- A papírszeletek, jegyzetek mennyisége
K HG munkatársaival és barátaival számítógépébe összegyűjtötte Madách Imre irodalmi műveinek főszövegeit, a drámákat, verseket a prózát. Ez utóbbiak között az elbeszéléseket, értekezéseket, beszédeket, publicisztikát és apró feljegyzéseit is. Mindezek mellé az összegyűjtött szöveg mennyiségbe belekerült Madách Imre levelezése is. Ezek szómennyiség meghaladta a 350 ezer szót. A legnagyobb arányt ezekből a szövegekből a drámák képviselték, ezekben a szavak mennyisége alig több a 150 ezernél. Ez összesen, a teljes szövegmennyiség háromheted része – láthatjuk tehát, hogy Madách számára legfontosabb irodalmi műfaj a dráma. Madách tíz (vagy kilenc?) befejezett drámát írt és három drámatöredéket. A „vagy kilenc” azt jelzi, hogy külön műnek is számítható a Csák végnapjai első változata az 1843-as pályamű és az 1862-es végső szöveg. A drámák súlyát az összes irodalmi szövegen belül még nagyobbra növelhette volna, ha Madách korai halála miatt nem maradnak töredéknek, olykor vázlatnak tervnek bizonyos írások. Egy teljes drámával még többet is számolhatnánk be a drámai életműbe, ha valósnak bizonyulna a sejtés egy apokrif pályázati műről, amire már a Forgáchokról szóló előző jegyzetben is utalt K HG.
- A feljegyzések mennyisége
A jegyzetek, vázlatok, feljegyzések mennyisége K HG winchesterében szerzőjük látás balesete miatt ma már felmérhetetlen. Mindenesetre lényegesen több, sokszorosa annak amennyit Halász Gábor Madách összesének megfelelő fejezetében talált. Úgy emlékszik, hogy Bérczy Károly Madách kéziratainak örököse valahol több ezer papírszeletről, kis feljegyzésről írt. A valóságban a Madách összesben még néhány száz sincs, K HG tehát él a gyanúperrel, hogy 1942-ig a kiadók így pl. Gyulai Pál is sokkal több ilyen jegyzetet láthattak, valószínűleg sok elveszett belőlük. Így csak K HG megjegyzéséit közölhetjük itt helyettük.
A trón ragyog kedvesen, de mi ismerjük, rossz faszék. – Ehhez a Nápolyi Endréhez írt Madách jegyzethez kért egy helyesírási ellenőrzést a jegyzetíró. Véletlenül a stílus ellenőrzés ugrott be, s a bölcs komputer program a következőt írta. Faszék: ilyet nem illik leírni. K HG szíves figyelmébe ajánlja a program íróinak, hogy ez a szó nem többes szám, hanem egy szóösszetétel egy fából készült szék. Egy másik példa arra, hogy milyen sok tennivaló van még hasonló területen. A Lantvirágok című kötet kezdetén az ajánlásban szerepel egy francia nyelvű Hugo -idézet. K HG szerette volna ellenőrizni az általa begépelt idézet helyesírását. Mulatságos ahogy az okos tanácsadó program fennakadt az első szón. A Victor hibás szerinte és javasol ezért egy „értelmes” szót helyette: Vicctor. K HG elgondolkozott, hogy a javítási tanácsadó ilyen agyament szóösszetételt alkot és a programozónak, ha helytelennek tartja a Victor helyesírását, magyar gondolkodásában talán beugorhatott volna a Viktor szó is javításként.
K HG a kéziratok és kiadások nyomán kiadta Madách Imre verseit. Az egyik vershez fűzött szómagyarázataiból itt közöl egyet: Ara, Ára: az Angyal és a leány című versben a leány neve szerepel, nem az ara (=menyasszony.) HG téves szó értelmezéséhez az is hozzájárulhatott, hogy Madách igen rossz helyesíró volt, nagyon sokszor kis betűvel írta a tulajdonneveket, és az összetett szavak is szinte mindig külön szóként szerepeltek kézirataiban. HG-nál az Ara köznév, pedig szó sincs itt menyasszonyról. Az Ára vagy Ara a Borbála (ld. Barbara!) név beceneve, a költő legkisebb gyermekét is így hívták a családban. (Miképp Madáchot is otthon Eminek becézték. Ld. Imre: németül Emerich!) Ez bizonyíthatja azt is, hogy az angyalba szerelmes leányt nevezte el így Madách, s hanyag helyesírása, központozása megtéveszthette HG-t a vers kiadásánál.
K HG kiadásának felfedezése igen fontos a jegyzetíró privát életében is. Aranak vagyis Barbarának hívják azt a kedves szemész doktornőt, aki megmentett valamennyit elsötétülő szemeinek fényéből.
Befejezésül egy olyan rövid, tömör anekdota következik a Politika c. feljegyzésekből, amely jó példa Madách tömörítő drámában gondolkodó alkotói tehetségére. A szellemes szöveget olvasva K HG- nek az jutott az eszébe nem volt-e időutazó Madách Imre. A kis párbeszéd ugyanis akár a mai kapitalizálódó magyar valóságunkban is elhangozhatott volna. Egy seprős igen olcsón árult, a másik kérdezé, hogy lehet az. – „Én lopom a galyat, még sem tehetem.” – Mire ez válaszolt: „Én a kész seprőt.”
