46 (K HG karácsonyi üdvözlete)
K HG ebben a jegyzetben visszafordul a kályhához, vagyis ahhoz a szerzőhöz, akit több kezdő írásában is idézett. Karácsonyi üdvözletként egy Czóbel Minka – verset küld és ajánl virtuális olvasóinak. A vers a 20. század második évtizedében, Czóbel utolsó megjelent verses kötetében látta meg a napvilágot. K HG-nak karácsony táján mindig ezek a sorok bukkanak elő a feledés homályából. A meghatottság, az áhítat csodája ez a költemény. Kívánom, hogy éljék át érezzék meg az olvasók is ezt a hangulatot, és olvassák el hangosan karácsony időszakában ezt a verset.
ÜDVÖZLET
Fehér falú piciny szobában
Hosszú hajú gyermekleány,
Délután heves napsugárja
Özönlik be kis ablakán.
Egyszerre csak, mintha a sugár
Kétszeresen megfénylene,
Izzóbb lesz, forróbb, tündöklőbb lesz – – –
Elkáprázik a lány szeme.
Előtte átlátszó fehéren
Egy hosszú szárnyú angyal áll,
Elijesztő szép, mint az élet,
Igézetes, mint a halál.
Nehéz aranypalástot ad rá,
Fejére fényes koronát,
Földig meghajló hódolattal
Köszönti a kis Máriát.
Liliomszálat nyújt feléje:
Üdvözlégy, szép szűz Mária!
Fehér rózsa, vagy bimbód lészen
Az Isten egyszülött fia.
Eltűnt az angyal, a leányzó
Rémült örömben megremeg – – –
Üres a ház – csak napsugárban
Ingadoznak a porszemek.
Fel-alá szállnak szünet nélkül,
Egy a másik körül forog,
A gyermek sugarába bámul,
S boldog-ijedten mosolyog.
Ezekkel a sorokkal kíván K HG boldog karácsonyt minden kedves olvasójának.
