39 (K HG és Ilona, Ilona, Ilona, Ilona)
Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.
Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.
Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.
Müezzin
zümmög így:
“La illah
il’ Allah”,
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.
Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.
Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.
Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.
Csupa l,
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.
És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.
Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.
Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.
Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.
K HG szeretné megnyugtatni jegyzete virtuális olvasóit: nem szándékozik versenyre kelni Kosztolányi kiváló elemzőivel és méltatóival, már csak azért sem, mert volt szerencséje ismerni a legjobb Kosztolányi-monográfia szerzőjét, egykori munkahelyén az ő székébe ülhetett és ez élete igen nagy, meg sem érdemelt megtiszteltetése volt. Inkább csak az Ilona név keltette emlékeit és hozzá fűződő képzettársításait szeretné itt csak megosztani.
Ez a jegyzet tehát szép magyar női nevekről és e nevek viselőiről fog szólni, K HG itt a Harmos Ilona keresztnevét viselőkről és azokról a magyar női nevekről szeretne néhány megjegyzést tenni, akikkel személyes viszonya mindig igen pozitív volt. Az Ilona névnek a magyar névadásban kiemelt helye van, Kosztolányi verses „érvelése” mellé még egy bizonyítékot tenne ide a jegyzet írója. Ezt a nevet igen változatosan és sokféleképpen becézzük, s a becenevek is tündökölnek: Ilonka, Ilon, Ilus, Iluska (Kukorica Jancsi kedvese és hányan még!), Ili, Ilike, Ila (K HG Schütz Ilát remek színészi karaktere, fanyar humora, egyénisége miatt első számú kedvencei közé sorolta), Iló, Ilu stb.
Akár az irodalomban, akár a magán szférában ez a szép név és a szép nő rokon fogalom K HG fejében, különösen kedvelte (többek között) az i hanggal induló magyar női neveket és viselőiket. Íííííííííí iiiiiiii! – sikít fel a virtuális olvasó, mekkora baromság ez. De csak a nem i-vel kezdődő nevűek mondhatják ezt! – kontrázott a jegyzetíró. Mert az Ilonák, Ildikók, Irénkék, Ibolyák, Iringók, Izoldák, Izabellák és társaik sikítása is maga a gyönyörűség. Ez maga a lankatag agyalok aléló sikolya… (Persze, ezek a nők nem Munch modelljei! – jegyezte meg végül, utalva a kezdő képre..)
Tehát kezdjük az Ilona névvel. Érdekes módon rokoni és baráti körében alig-alig lézengett egy-két Ilona: egy vele egyidős, szép korú, ám ugyanannyira kedves új rokon, egy aranyos, értelmes gimnazista diákja, aki később tanárkollégája is lett… Szóval a való világból alig volt Ilona nevű ismerőse (jaj, nehogy a borzalmas valóságsavra gondoljanak a jegyzetböngészők, az ottani hölgyekről K HG-nak inkább a Munch-festmény villan fel agyában). Annál fontosabb volt számára mindig Szép Ilonka (Vörösmarty és az őt utánzó Madách nőalakjai), Harmos Ilona (a fenti vers múzsája), Zrínyi Ilona, Vörösmarty Ilona (Vörösmarty és Laura lánya, Deák Ferenc gyámleánya, Széll Kálmán későbbi miniszterelnök felesége!), Tóth Ilona (56 mártírja), Szécsy Ilona, egy apokrif dráma heroinája (róla valamikor még külön jegyzet születik), s néhány remek magyar színésznő, köztük egyik első számú rajongottja, Béres Ilona. Persze Béres cseppnek sem az utolsó!
Az Ilona név és viselői iránti esztétikai jellegű elfogultság és rajongás K HG-nál már-már intim, icipicit szinte illetlenül izgalmas mértékűvé nőtt, s ez kiterjedt a többi magyar I hanggal kezdődő női névre, és természetesen viselőikre is. Itt van elsőként a sorban az Ildikó. A név Arany János mesterműve, a germán Krimhilde, Brünnhilde és Hilde magyarrá formálása. Ezzel a bájos kicsinyítő képzővel (ld. még: ládikó, Anikó!) a hun király, Attila felesége wagneri debella szopránból szépséges, fenséges és magyar mesekirálynővé szelídült K HG szemében. Arany hun trilógiájának hősnőjévé, s Vajda János drámájának szenvedélyes királynőjévé. Ezért lehetséges, hogy az Eszmeraldák, Zsáklinok (így!!!), Koncsiták (!) korában, ízlésficamos mai világunkban még ma is népszerű e név. Számos kedves ismerőse, diákja, tanszéki demonstrátora, tanárkollégája, titkárnője és egyéb szőke démonok viselték büszkén K HG körül e nevet. Talán ezért lett Ildikó az a szépséges gyermek, kamaszlány és nő, aki mindig a legisközelebb állt a jegyzetíró szívéhez. (Legisközelebb: Madách verseiben így, legis-ként írja a legesleg-et, a túlzó fok jelét.)
És nem csak a mosolyát fémjelző gödröcskék miatt, de neve miatt is kedvenc színésznője volt Vitay Georgina tanárnője, egy színes színész-egyéniség (noha sem a rózsaszín, sem a vörös, hanem főleg a piros volt a színe). És nemcsak esztétikai okokból szerette meg a Senki szigetén élő fiatal leányzót. (Még azt is megbocsátotta neki, hogy csupán a Jókai-filmben őt domborító színésznőt hívták Ildikónak, a regényíró a mezei virágszálának a Noémi nevet adta.) És van egy másik I-vel kezdődő nevű nő még, ki szintén nagyon közel áll K HG szívéhez: aki azt jelenti számára, amit a neve jelent. A békét. (Meg a boldogságot, az életet. Ő a társa.)
Az irtó kedves, kedvelt, izgalmas I hanggal induló női nevekből még kiemelkedő a szerény Ibolya. A név mondájából írt egy igen bájos verses mesét (regét) Madách Imre, és eszébe jutott egy (a szó alapvető, szó szerinti értelmében is) kedves nővér a szemklinikáról. Egy másik virágnévhez is kapcsolódik egy másik „virágrege”. A Kék iringóról született verset Tompa Mihály írta keserű kedvében, s K HG nem csodálkozott azon, hogy nem kapta fel a divat ezt a szép nevet. (Olvassátok el, s fejtsétek meg a miért-et! – ajánlotta a kiváncsiaknak a jegyzetíró.) Valami hasonló érzések kavarogtak benne az Illangó névnél is. Itt egy egyetemista lányka az idegenkedés oka: amikor megismerte, akkor még báb-állapotban volt, be volt gubózva, Később kirepült, szép éjjeli pillangó lett. Ma csak molylepke.
Sorolhatjuk még az Izoldát, Izabellát, Izórát. A három név főbűne, hogy nem váltak igazán magyarrá. K HG az első nevet még Trisztán miatt valamennyire kedvelte is, de ismerősei közül mindent elrontott egy Izolda nevet birtokló képzőművész. Nem szívesen keresztelte volna unokáját így. Nómen est ómen: mi van, ha felserdülvén a derék öreg Marke királyt elhagyja majd egy ifjonc Trisztánért!
Izabella szép név, szeretik is a magyarok. Csak a gonosz K HG-nak mindig az Izabellának hívják a tehenemet… kezdetű csúfolkodó gyerekdal jut eszébe róla, s ez nagyon zavarja. Na, meg a spanyol Iabella királynő is zavarja K HG-nak e névvel kapcsolatos érzéseit. Miképp az Izóra név is problematikus.. Nem azért, mert murisan rímel a vizórára. Azért sem, mert Rossini és Madách Imre egy Izóra nevű apácát állít Tankréd mellé. Azért, mert az egyik leggiccsesebb teleregény hősnője rombolta sok éven át a magyarság esztétikai értékítéletét, ízlését, odáig fokozva a gyönyört, hogy némelyik honfitársunk humanizmusa bizonyítására gyűjtést indított a szegény fehér-néger rabszolgalány felszabadítása érdekében. Azóta tovább fejlődtünk: a felszabadításra gyűjtők kőgazdag utódjának piárosai azt látták nagy ötletnek, ha a sorozatokat adó televízió-csatornát Isaura tévének keresztelik!
Hajrá magyarok! – tette hozzá K HG még az utolsó mondathoz, s mielőtt ismét Dart Vaderhez szegődne, sürgősen letette a billentyűzetet.
