28 (K HG és Az ember komédiája)
Az ember komédiája cím többször felvetődött a Madách-irodalomban – egyes újság–híresztelések szerint a főmű után (s persze a Tragédiát követően átírt Csák végnapjai és a közvetlenül a nagy mű lezárása után a Karácsonyi-pályázatra beadott Mózes elkészültével) is dolgozott Madách egy nagyobb drámai művön, a fenti címen. Az 1863. nov. 22-én Arany Koszorújában megjelent hírt két hónap múlva egy újabb híradás követi arról, hogy a Kisfaludy Társaság ülésén mutatványszámot adnak elő Madách Imre készülő művéből, a Tündérálomból. Ezt a hírt a Vasárnapi Újság, három nap múlva már úgy közli, hogy az adott közgyűlésen Madách készülő művéből, Az ember komédiájából mutatnak be részleteket. Ám a Tündérálom egy olyan drámai költeménynek készült, legalábbis a fennmaradt egyetlen szín és a tervezet alapján, melyet nehéz elképzelni komédiaként, különös tekintettel arra, hogy Madách tudta: mi a komédia, írt is más komédiát. Azok a híradások 1863-ból, mely szerint egy nagy művön dolgozik, sőt, Szász Károlynak már az év elején arról ír, hogy hamarosan elküldi hozzá művét, szerintem nem egy töredékben hagyott drámai költeményre, s nem Az ember komédiájára utalhattak… (Ezt a kérdést K HG majd egy külön jegyzetben boncolgatja, később…)
Vajh honnan a makacs híresztelés, hogy egy ilyen című művet is írt Madách? Csak az újdondászok szenzációhajhászásáról van szó? Hírlapi kacsa lenne az egész? K HG feltevése szerint Madách megírta Az ember komédiáját, nem 1863-ban, hanem a Tragédiával egyidőben, párhuzamosan, megalkotva a drámai költemény pendant-ját. Ez A civilizátor, amelynek címe ugyanúgy a darab negatív hősét, az intrikust jelöli, mint a Tragédia első címe tette ezt. Lucifer komédiabeli alakváltozata Stroom, a civilizátor. Emellett a nyilvánvaló párhuzam mellett még számos érv, észrevétel, bizonyíték hozható fel e hipotézis megalapozottságára. Ez az arisztophanészi komédia nem csupán a Bach-röpiratra felelet, ez a darab a Tragédia travesztiája is egyúttal.
Mielőtt a párhuzamokat sorolnánk, érdemes az életrajz oldaláról is megnézni a híresztelés lehetséges hátterét. Az információk torz terjedésének az egyik fő forrása az információhiány. Ha csak keveset tudunk valamiről, de az a kevés valamiért megmozgatja a fantáziánkat, akkor hajlamosak vagyunk az információhiányt a képzeletünkkel pótolni. A civilizátorról születésének idején semmit sem lehetett tudni. Ez nem véletlen: az 1850-es évek végén a szerző még legjobb barátainak is csak titoktartási kötelezettség mellett adhatta oda a művét, vagy olvashatta fel azt. Ha csak annyi hír szivárgott volna ki, hogy a Bach-korszak gúnyrajzát írta meg, azzal legalábbis egy újabb házkutatást kockáztatott volna. Ugyanakkor legközelebbi barátai bizonyára ismerték a művet, annál is inkább, mivel azt (terjedelme miatt is) sokkal alkalmasabb volt a felolvasni egy estén, mint a Tragédiát. De hallgattak róla, és még 1863-ban is csak annyit mertek kiszivárogtatni, hogy Az ember komédiája c. darab készül.
Vizsgáljuk meg a Tragédia és a Komédia párhuzamait! A műfaj tekintetében a 15 részes, 4141 soros tragédia ellentétele itt egyetlen „szín”, egy 916 soros komédia. A Tragédia a teremtéstől a Föld pusztulásáig terjedő több ezer éves intervallumban játszódik, a komédia egyetlen nap alatt. (Ugyanakkor a Tragédia színei szintén végtelenül tömörek, időben egyik jelenet sem tart tovább egy napnál.) A Tragédia kerete transzcendens, másik világ, az álomszínek a történelmi múlt, jelen és egy elképzelt jövő valóságos világából építkeznek. A civilizátor egyetlen színe nagyon is kötődik Madách korához, a Tragédiának egyetlen konkrét utalása van csak Magyarországra (a nagy Hunyad), a komédia száz százalékig hazai történet. A Tragédia áttételesen vall Madách életéről, koráról, kapcsolatairól (ld. Kepler és Borbála, a kastélyában függő Hogarth-metszet és a londoni vásár figurái stb.), a Komédia helyszínét, István gazda udvarát és házát Sztregovára is helyezhetnénk. A Tragédia bukások sorozata, csak a vég marad nyitott. A civilizátor, miképp a komédia műfajhoz ez illik: feloldással zárul, Stroom felhagy István gazda házának „civilizálásával”, megjavul s visszatér eredeti mesterségéhez, a sípládához.
A Tragédia és a Komédia nemcsak műfajilag egészítik ki egymást –A civilizátor tulajdonképpen egy travesztált Ember tragédiájának is olvasható. A két mű: ég és föld, szellem és anyag, színe és fonákja – a Tragédia monumentális nagyvilágát a Komédia hétköznapi kisvilága egészíti ki, a nagy mű „homéroszi hősei” helyébe a Komédia kisszerű figurái lépnek. A mindig újrakezdő, küzdő Ádámot itt egy a sorsával elégedett, a megpróbáltatásokat az utolsó pillanatig birka módra eltűrő figura, István gazda váltotta fel. A tagadás ősi szelleme helyén egy bizarr, groteszk bürokrata, Stroom próbálja „civilizálni” Istvánt és világát. A szivárványosan sokszínű, a szerelem eszményét oly sokoldalúan megjelenítő Évák helyébe egy nagyon is köznapi, a szerelmet a maga nyers testi valójában megélő sváb cselédlány kerül. Az angyalok kara helyett itt a svábbogarak kara zengi lírai kommentárjait. Athén, Bizánc, Párizs, London sokarcú tömegemberei helyére a Komédia soknemzetiségű cselédei állnak. A Tragédia hőseit tehát a Komédia antihősei váltják fel.
A Tragédia konfliktusai két szinten jelennek meg, egy transzcendens világban az Isten és az ördög között, a való világban, az emberiség történelmi küzdőterein a titáni hős és a „hitvány” tömegek, a nagyra törő szellem és a korlátokkal teli anyagi világ közt, végtelen nagy időintervallumban. A Komédia összecsapásai csak egy részecske-világot s egy adott helyzetet jelenít meg, Madách jelenében: a főkonfliktus a gyarmati sorba került magyarság és az őt uraló Bach-kormányzat ellentéte.
Érdemes összehasonlítanunk a Tragédia és a Komédia drámai helyzeteit – itt is számos párhuzamra figyelhetünk fel. Olvassuk el egymás mellett az Úr első szavait és István gazda első mondatait:
Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen. –
Becsűlettel bevégzők a napot. / A baj miénk, az áldás Istené.;
vagy vessük össze Lucifer és Uros lázadását és büntetését! Igen érdekes az is, ahogyan Lucifer és komikus megfelelője, Stroom ad történelmi leckét (Civ. 816-821. és Az ET 3888-3895. sor.) A legfrappánsabb párhuzam az angyalok és a svábbogarak karának dicsőítő énekei közt látható (Civ. 229-234. és Az ET 1-4. sora).
A drámai helyzetek, jelenetek között olyanokkal is találkozunk, ahol a fent idézett szövegegyezéshez hasonló motívumátvétel ugyan nincs meg, de egymás mellett olvasva a jeleneteket ismételten úgy érezzük: Az ember tragédiája magasztos romantikus emelkedettségét hangszerelte vaskos realitássá, a megrendítően tragikus vagy lírai mozzanatokat változtatta nyers, komikus, köznapi szituációkká A civilizátor hasonló témájú része. (Olvassuk el pl. Tankréd és Izóra, vagy Danton és a márkinő dialógusát szerelmük reménytelenségéről s tegyük mellé Stroom mulatságos, „tudós” udvarlását és Mürzl rokonszenvesen ordináré válaszát. Vagy tegyük egymás mellé Danton és István gazda harcra biztató szózatát!)
A hősök, a műfaji párhuzamok és a drámai szituációk egymásra rímelése mellett igencsak bizonyító erejű a két mű összetartozását tekintve a nyelv, a stílus is. Ami az egyik oldalon fennkölt, magasztos, filozofikusan gondolatgazdag, az a másikon komikus, ostobán bölcselkedő, alantas, durva, sőt trágár kifejezéseket is felvonultató vulgaritás. (Hasonlítsuk csak össze Lucifer, illetve Stroom tanításait!)
Mindkét mű sajátja a szójátékos, szentenciózus tömör vita. Egy példa:
AZ ESZKIMÓ Nagyon haragszik társad, éhes ő is?
LUCIFER Sőt, mert nem éhes, épp azért haragszik.
STROOM Annál veszélyesb a baj, ha nem érezzük.
ISTVÁN Ha orvost hívunk, a betegség eljő.
Hasonló nyelvi elemek is bőséggel találhatóak, mint pl. az idegen nyelvű szöveg beépítése (a Tragédiában komoly és bölcs latin idézetek, a Komédiában ezzel szemben a nemzetiségek talizmánjában lévő tót, román, rác, olasz, német mondatok ostoba csúfolódásai). Mindkét helyen szerepelnek dalbetétek és kórusok – ám micsoda különbség van a római kurtizánok elégikus dalai vagy Stroom kuplé-szerű búcsúdala közt! Mindkét műre jellemzőek a hosszú felsorolások, halmozások (mint pl. a Tragédiában Rudolf császár vagy a Nyegle áltudományos szövege, vagy a másik műben Stroom komikus ismertetője a szükséges iratokról, bizonyítványokról). Igazán érdekesek az azonos motívumok kétféle hangszerelésben. Csak egy példa:
Jaj néked, föld, kesergj, jajdulj fel,
Jaj neked, világ,
Az ős tagadás kisért.
Elesett Svábia, a szent vár.
Érdemes eltöprengeni azon is – tudván, hogy Madách drámáiba, igazi lírai tehetséghez méltón, saját életét, ismerőseit is beleírja –, hogy ki kicsoda Az ember komédiájában? Jano, a tót szolga valószínűleg ott élhetett Madách udvarában, de ami ennél fontosabb: ez az István bácsi olyan önkarikatúra, mint amilyeneket rajzain láthatunk a sztregovai udvartartás figuráiról, a Mürzlivel gyakorolt kellemes, praktikus szerelmi viszony felvázolásához talán egy korábbi hasonló szerelmi kapcsolat adhatott mintát.
A párhuzamok tovább bővíthetőek, de azt hiszem, ennyi is elegendő annak a feltételezésnek az igazolására, hogy A civilizátor bizony lehetett Az ember komédiája. A Tragédia és a Komédia egybeolvasása erről győzött meg.
(Ezután K HG töredelmesen bevallja: ez a jegyzet teljes egészében plágium, lopás korábbi önmagától.)
(Folytatjuk…)
