15 (K HG úgy döntött, hogy jöhet egy újabb közjáték)
Az oroszlán után jöjjön a kisegér – gondolta K HG. Nem az elefánttal együtt dübörgő kisegérről akar most elmélkedni… Sokkal inkább az oroszlán nemzette egérkéről, Madách Imre fiáról, Aladárról. A „sasfiók”, Petőfi Zoltán költőtársa, a híres apa és tragikus sorsú, szerencsétlen édesanya másodszülött fia (az elsőszülött Imre 1846 augusztus 31-én született és halt meg …), akiről azon jogon merészel itt fecserészni K HG, mert egy barátjával együtt kiadta Aladár összes költeményeit, s megosztaná szívesen jegyzetei virtuális olvasóival élményeit erről a különc spiritisztáról.
Természetesen nem irodalmi értéke, belbecse mián jelentettük meg verseit, csakis és csupán az atya, Madách Imre életművének, világának teljesebb megismerése céljából, iránta érzett tiszteletből.
- A. 260 verse nem egyformán rossz és érdektelen. Lehetne jó strófákat, verssorokat, olykor szellemes, ironikus hangú mozzanatokat kiragadni, talán még egész verseket is válogatni az 1880 és 1908 között megjelent kötetekből. (A szerelem könyve. Hangok a pusztán és a Romlott Magyarország,) Szöveggondozásuk jóformám csak a helyesírás korszerűsítésére szorítkozott. Úgy vélték, hogy a helyesírási javítással, a központozás korrekciójával, a vesszők pótlásával, a számtalan különírt szóösszetétel összevonásával némileg olvashatóbbá, emészthetőbbé (ha jobbá nem is!) tették M. A. verseit. Eredeti formában maradt az a néhány költői-egyéni szóalak, amely a vers zeneiségének, hangulatának szerves része (pl.: imetten = féléberen, másütt = másutt, máshol stb. )
- A. az általa elismeréssel fogadott, recenzeált első magyar Madách-monográfia (Palágyi Menyhért, 1900) rendszerét próbálja követni. Palágyi Madách-elemzésében a nemi, a nemzeti és az emberiségi eszmét emeli ki, e három kérdéskörben foglalja össze mondandóját Madách műveiről. Nos, a nemi eszmének A szerelem könyve, a nemzetinek a Romlott Magyarország, az emberiségi eszmének a Hangok a pusztán c. kötet lírai kompozíciója felelhet meg – K HG szerint. M. A. megkísérelte atyja műveinek palágyított rendszerét lírai közegbe átültetni…
Nem a legnagyobb, de mindenesetre legjobb, legérdekesebb vers a Romlott Magyarország XLVI. Szégyenlem, hogy e korban élek kezdősorú hétszakaszos költeménye. (M.A. Vajda Jánoshoz hasonlítható a címadás teljes elhanyagolásában – másban nem! – mindhárom kötete római számokkal tagolt versciklus.) A kezdősor minden strófa első sorában refrénként ismétlődik, a vers a magyar közállapotok kemény, prófétai hangú ostorozása, a bűnök lajstroma. A műben olvasható elhatárolódás korának romlott Magyarországától nagyon ismerősnek tűnik számunkra. Lehetséges, hogy Radnóti Miklós olvasott valaha Madách Aladárt?
Íme, a 46. vers 4. és 5. szakasza. Nem a költőisége, de eszméi megfogják az olvasót, talán még a virtuális jegyzetböngésző is megkeresi az egész költeményt.
Szégyenlem, hogy e korban élek,
Midőn gazember is lehet
Hatalmas, tisztelt és nagy lélek
Csak rendelkezzék pénz felett.
Szégyenlem, hogy e korban élek,
Midőn a törvény kibúvó,
Szószátyárok tereferélnek,
És csak a látszat a rugó.
Végül, hogy ne a kritika pallosa, az udvariatlan, minden tiszteletet nélkülöző ledorongolás maradjon csak meg a virtuális jegyzetböngésző számára, K HG kifejezte azon meggyőződését, hogy érdemes, tanulságos lehet a Madách-szeretők, Madách-kutatók kis táborának elolvasni M. A. verseit. Az OSZK Kézirattárának Levelestárában M. A. leveleit olvasgatva K HG egy 1866. szept. 9-ei, Alsósztregován kelt, pesti iskolatársához címzett levelet talált. A 19 éves ifjú beszámol egy már két éve tartó szerelem reményeinek, vágyainak megsemmisüléséről. Nem az ismeretlen kedves kiléte az érdekes, hanem az, ahogy Aladár befejezi levelét. Verssel! A felező tizenkettősökből álló hatsoros strófát valószínűleg ő írta, hiszen a levélben korábban idézett két verssorhoz gondosan lábjegyzeteli, hogy az Burns verse, a levélzárlat hat sora viszont a stílusjegyek alapján is, a hangvétel miatt is és a levélzárlat okán is úgy tűnik, M. A. költeménye. S ez azt bizonyítja: talán lehetett volna nemcsak apja neve miatt említésre méltó, olvasható költő Aladárból… Íme a kérdéses levélzárlat és strófa:
Talán e dolog igazolni fog előtted, hogy oly böjti pofájú levelet írtam, de minő levelet írhatna az, ki joggal mondhatja:
Szememben könny, szűmben remény volt s megnyugvás,
De a remény elszállt, mint bűbájos álom.
Kiszáradott könnyem, az enyhítő forrás,
Múltam nem vigasztal, a jövőt nem várom.
Hetemnek még alig telt le első napja,
De érzem, ah, érzem: nem lesz vasárnapja.
(A képen Madách Aladár)
(Folytatjuk…)
