Kezdjük egy szómagyarázattal: a nyugger olyan, mint Ámerikában a nigger. Gúnynév, ami lekicsinylő és lesajnáló, gyalázatos büdösséget áraszt. Kis hazánkban a (kis)nyugdíjasok kapják meg ezt a csodás titulust.
Azoktól kapják, akik öntudatosan vallják, hogy rettenetesen sok és kis hazánknak fölöttébb hasznos tevékenységükkel kiérdemelték a százezreket, vagy olykor a milliókat is. A nyuggerek meg csak irigykedjenek, mondják lezseren. Ennyit érnek, s ha nem tetszik, elmehetnek Kukutyinba zabot hegyezni. Ehhez feltétlenül joguk van.
A nyugállományba vonultak kicsit többet is érdemelnének. No, nem a pénzüket kevesli itt a mese írója, hiszen az annyi, amennyi. Nem nyugdíjasokról szól tehát a meséje, a nyugalomba vonultaknál a díj (a pénzbeli juttatás, a lóvé, a jövedelem) szóra sem érdemes. Több odafigyelést, több szeretetet igényelnének ezek a már munkaviszonyt létesíteni nem tudó öregek a fiataloktól és az aktívaktól. Ha szerencséjük van, a családjuk, barátaik nem merültek bele világunk részletes megismerésébe oly mértékben, hogy elfelejtették volna az otthon szó talán legfontosabb szinonimáját, a Magyarország nevű helyet, és valóban élő kapcsolatot tartanak szülőföldjükkel és családjukkal… A vakíró a nyugállományba vonultakat nem hívná se nyuggernek, se nyögdíjasnak, az ő kiérdemelt elnevezésük csak ennyi: magyar.
A magyart és nyelvét egész történelme során körülvette a nem magyarok és a magyarul nem tudók tengere. Legutolsó évszázadainkban talán a legelfogadhatatlanabb hatást nyelvünkre a német majd az utolsó évtizedekben az angol tette. A vakíró számára szinte elviselhetetlenné vált az anyanyelv hangzását elcsúfító recsegő, ropogó kakofónia. Különösen az -er végű szavak inváziója tette elkeseredetté. Az olyanoké, mint a fent jellemzett nyugger, nigger. Ifjú korában volt divat például a trapper farmer, amikor rockerek nyomták orrba-szájba bömbölő zenéjüket. A vakíró ez ellen nem lázadt, még elfogadta a nyolc óra munka, nyolc óra pihenést hirdető szórakozásformát. De jöttek a vadhajtások is, az öreg rockert leváltotta a bugyuta szövegeket hadaró rapper. A rap ritmusa szerinte csupán angolul értékelhető, ha magyarul szól, olyan csak, mint olasz vagy német operákat énekelni magyar nyelven. Valami végleg elveszik belőlük. Tehát olyan ez kissé, mint a trapper farmer, vagy fekete embertársaink kafferként emlegetése. A nagy kufferű kaffer csaj egy kész dömperrel cipelte férje helyett a koffert – hallotta egy nyugger megjegyzését a villamoson. A farmer szót beletörődve elfogadtuk, de az ekkor népszerű márkanevet és a ruhadarab divattá válását már nehezen toleráltuk. Eljött már az az idő is, amikor a nőket molesztáló tapizó alakokat tappernek csúfolták. Tappert nevet csak egy színésznek engedélyezett a vakíró, Derrick felügyelő alakítójának. Rajtuk kívül csupán kellemetlen asszociációk, kellemetlen jelentéssel jutottak a mesélő eszébe. Ilyen a tripper, tupperware és egyéb nem magyar nyelvbe illő megnevezések. A hackerről például szegény vakíró sokáig azt hitte, hogy ez a hekk halat sütögető angolul. Csak később tudta meg, hogy ennél sokkal gonoszabb lény. Rengeteg német nevű honfitársunk viseli ezeknek a neveknek a terhét, de nem csak a nevük miatt nem szimpatikus a mesélőnek a tudós, aki feltalálta az hidrogénbombát vagy a filozófusnő, aki az ő szemében és ízlésétől olyan messze állt, mint Makó Jeruzsálemtől. Jellemző példa még a múltból a fugger szó magyarítása: a dúsgazdag középkori Fuggerek egy nagyon találó magyar köznév születéséhez adtak ötletet nyelvfejlődésünkben. A Fuggerek legjellemzőbb tulajdonsága egy magyar fogalomnak lett a keresztapja, a fuggerek nálunk a fukarok.
És ott van még a blogger és ennek az istenadta különleges emberféle modernizálódott változata, az influenszer. Ez nem influenzás bloggert jelent, hanem idegesítő újfajta celebet, véleményvezért, aki a blogját nem csupán divatos angol szavakkal telezsúfolt jópofizó ifjúsági nyelvezettel tűzdeli tele. Sőt, az ósdi szavak és stílus helyett képek és videók segítségével a modern kor modern fiatalságának rajongását igyekszik elnyerni. Ezt a hódoló rajongást az influenszer az őt nyomon követők like-jainak (tetszésnyilvánításainak) sok ezrével méri fel. hál isten ezeket a like-okat sohasem látja már, a tapsot pedig kifelejtették az eszköztárból.
Ennyi volt a vakíró puffogó, pöffögő, elégedetlenkedő meséje (egyesek számára thriller) a nyuggerekről és a nyugállományba helyezettekről. Sejti, hogy meséje ósdi és nagyon messze áll mai korunk ifjabb nemzedékeitől. Ez az írás az idősebbeknek talán nem volt eléggé logikus és érdekes, a fiatalabb korosztálynak nem volt eléggé /b/logikus.
