Nyolcezer-hatszázharminc nap nagyon sok dologra elég. Ennyi idő alatt meg lehet születni, fel lehet nőni, el lehet végezni egy óvodát, egy általános és egy középiskolát, egy főiskolát vagy egyetemet. És szerelembe is lehet esni. Huszonhárom év, hét hónap, tizenhét nap. Ennyi idő telik majd el a kétezer-huszonegyes magyar–portugál Eb-mérkőzés és az „egyhetes”, jugoszlávok elleni, tragikomikus pótselejtező között. Akkor találkoztunk először. Erős kezdés – szokták mondani.
Akkor sírva-röhögve temettük friss kapcsolatomat, és nem is sejtettük, hány kudarcot és hány újjáépítést nézünk még majd végig a következő ezerplusz hétben. Mert hiába az szívet tépő csalódás, én szerelmes kamasz módjára jártam el rendületlenül randevúinkra. Románcunk már nagykorú volt, amikor megtörtént a csoda: kijutottunk a ’tizenhatos Eb-re, ahol rekedt torokkal üvöltöttük Izland kárára, hogy „TÁMADÁÁÁÁS!”.
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
A csodáknak ez a természete. Három napig tartanak. Vagy esetünkben épp tizenkettőig. A franciaországi eufória után jött a mélypont, amiről azt hittük, hogy korábban már elértük. De nem. Andorra. Egy szombathelynyi ország. Egy-null oda. Majd jött még egy pofon. Luxemburg. Hatszázezer lakos. Kettő-egy oda. Aztán ezt megpecsételte a dicstelen, röpke kaland a belga Georges-zsal. Akkor úgy éreztem magam, mint akit megcsaltak.
Három éve viszont kivirágzott viharos kapcsolatunk. Tudatos építkezés, tudatos játék, tudatos mérkőzések. Jó lesz téged újra személyesen látni, magyar labdarúgás!
/Belányi József az Eb-ről:
Európa-bajnok: Franciaország
Magyar szereplés: 1GY – 1D – 1V, 4 pont, F-csoport 2. hely – – vereség a nyolcaddöntőben
Helyszínen megtekintett mérkőzések: HUN–POR, HUN–FRA, POR–FRA/
A Lábjegyzetek rovat szövegfolyama a hamarosan kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokság alatt folyamatosan hullámzik. ITT írunk erről bővebben.
