Abban az időben Fób egyre jobban gyűlölte a hazugságot, leginkább a sajátjait. Lassan már nem fért el tőlük a saját fejében, és úgy érezte, ideje kisöpörni ezeket onnan. Phil szívesen, nagy kedvvel és meggyőzően beszélt elképzelt önmagáról, vagyis arról, hogy milyen szeretne lenni szíve szerint, ugyanakkor jól tudta azt is, hogy hazudik. Ez a két érzés, a szívesenbeszélés meg a jóltudás azonban időben eltérően jelentkezett, ezért jelenidőben Phil sosem érezte magát hazugnak vagy más effélének. De ha visszatekintett akár csak egy napra is, rögtön szemet szúrtak neki ezek a hazugságok, és ettől még ingerült is lett, noha alapvetően nem gondolta ingerült, ingerlékeny embernek magát. Annak dacára, hogy esténként gyakorta kénytelen volt megállapítani, hogy a nap folyamán bizony többször is úgy felfújta magát, mint egy paprikajancsi. Márpedig ezt nem szívesen gondolta magáról, és úgy érezte, ez ellen tenni kell valamit. Először természetesen az egyszerűbbik utat választotta, vagyis felhagyott a nap végi visszatekintéssel, majd a gondolkodással is, és ez néhány hónapnyi nyugodt és derűs hazudozást jelentett számára.
Talán élete végéig is folytathatta volna, ha nem támad rés a módszerén, amikor egy este technikai okokból használhatatlanná váltak a megfeledkezőkészülékei, és Fób egy csapásra ott találta magát a teljes napjában. És akkor megborzongott.
„Csak magadon tudsz változtatni’ – mondta abban az időben valaki Fóbnak, és Fób rájött, hogy az illetőnek igaza van. Úgyhogy késlekedés nélkül neki is látott. Tervet készített, és három csoportba sorolta a kívánatos célokat és a hozzájuk vezető utakat: testi, szellemi, lelki változások. Harminchárom nap, harminchárom éjjel szüntelenül változott és változtatott. Izmait keményebbre, elméjét élesebbre, lelkét lelkesebbre. De még messze volt a kitűzött céltól, mikor eszébe ötlött egy gondolat. Épp a tükörrel szemben állt és borotválkozott, mert elhatározta azt is, hogy többé nem hagyja hetekig nőni a borostát az arcán. – Miért nem cseréled ki? – kérdezte a hab mögül előbukkanó simabőrűtől. – Miért nem cseréled ki az egész fickót, ha egyszer annyira mást akarsz, mint ami van? Hát miért nem jó úgy, ahogy van, Fób? Lusta is, kényelmes is, de ha nem basztatnád, békében lustálkodhatna kényelmesen, Phil – mondta a félig borotvált arcnak, majd hirtelen ötlettől vezérelve vastag fehér szemöldököt ragasztott az egyenesen rá néző szempár fölé, majd egy nagy pöttyöt nyomott a csücsörítő száj fölötti krumpliorr-ra.
