“Gyermekfény ragyogja be éjszakánk…”
Minden olvasónknak, szerzőnknek és támogatónknak ezzel a Vörös István verssel kívánunk
boldog új évet!
Találkozzunk 2021-ben!
Vörös István
Az elhallgatás okai
A jós raktára 1
Okosság, jótékonykodás, egyenes szándék
ontja testünkbe és lelkünkbe édességeit,
ahogy egy segélyszervezet bárkit segít.
A világ elátkozásával én ma várnék.
Még maradt a velünk született tisztaságból,
a bűn kudarctól éhesen bámul le ránk.
Gyerekfény ragyogja be éjszakánk,
és álmokká áll össze önmagától.
Hiába adja ki magát a legfőbb úrnak
a sátán, meglátod még benne is a jót,
felfűtöd, mint egy kültéri kohót,
így angyal múltja egykönnyen kibújhat
belőle, és majd megvédeni próbál
az árnyékoktól, mert ez így szokás.
Ha ördög részről jön a vallomás,
meghallgatásától hiába óvnál,
a kijózanult részeget segítsük,
a jó útra tért kártevőt az égbe föl
emelje bánata, mely tündököl,
aztán az öröm keresztvizébe merítsük,
hadd járja át a józan ész hatalma,
és a lelkesültség lázálmai,
az öröklét-borzongás rázza ki,
ha fáj is ez, ő biztosan kibírja.
Ártatlan öröm, segítőkészség és gyógyszer
borús biztonsággal vesznek minket körül,
a nyugalomnak mindenki másképp örül,
megérteni egyik se biztos módszer,
de az azért tény, bárányok közé születtünk!
Lepkeként száll és delfinként szökell?
A pelikán a végső titkokhoz közel
viszi áttetsző árnyékán a lelkünk.
A jótetteink képe féltett állatokba zárva
ered nyomunkba, lesz az üldözőnk,
mi rájuk mégis pisztollyal lövöldözünk,
mert mindegyikben ott a bűn, a durva lárva,
ami magával rángat a szórakozásba,
bár unatkozni volna néha jobb.
Az angyalarc mögül: előtörő zajok,
fények, eső és megváltás hideg csapása.
(Megjelent a Pannon Tükör 2020/6. számában.)
