május 1. vasárnap
Mégsem álmodom a kávéillatot, reggel a konyhaasztalon gyertya vár, csésze, frissen szedett csokor, citromfű, medvehagyma, amit a kert ad tulipán és jázmin között, találgatom, melyik lány lehetett (eltalálom), a kávé mellé kerül egy darab anya húsvéti gyümölcskenyeréből, kiszáradt már, nem kellett senkinek, most felértékelődik, végül minden; együtt vagyunk, mi telhet több a közös időtől?
május 2.
A cselekvés a jelenben van, jön föl a mondat félálomban a szorongás bugyraiból, jól van, nem lesz semmi baj, csak felhajtani a takarót, oldalra gördülni, talp a talajra, testsúlyáthelyezés, menni fog, ez most van, most, nem lesz semmi baj.
május 3.
Jól van, fiúk, hagyjuk a francba az egészet, rohadtul elegem van, ha nem, hát nem, beleállok egyedül – na de mibe?!
május 4.
Mondd háromszor, hogy plüss husky, viszonozd idegen húsú gyermek ölelését, hagyd beszélni, nyomtass csikóhalas színezőt, szakíts a newtoni mechanikával, ha egy nyolcéves álomnaplójába lépsz, járj féltalpon, míg visszatérő kakivendéged végez, és nagy dolgoknak leszel tudója.
május 5.
Délutánra beüt a nyűg, torok- és világfájdalom, köhögős dögrovás, vacakul vagyok, hajnalig forgolódom, elképzelt párom sem alszik, szörnyen röstellem előtte a horkolást, de ő csak betűrködi derekamnál a paplant, homlokon puszil, és megnyugtat, hogy ez ilyenkor természetes.
május 6.
Kinyílt a kismacskák szeme, bár még semmire sem használják, várják, hogy megjöjjön az eszük, gurulásznak a hátukon, bambák és édesek, elképesztő, hogy egy spontán kódhalmazból hogy lesz egyszer csak szuszogó, eleven élet, most olvasom, hogy az információ fizikai mennyiség, mérhető tömege van, kutatják, ez a legjobb hír a Higgs-bozon óta: cicák, van Isten!!
május 7.
Bográcsozás előtt, nem bírom ki, sütök egy sütit, aztán még egyet, ha már meleg a sütő, megjönnek a lányok a fiúkkal, mindent megcsinálnak [helyettem (?)], engem leültetnek egy pohárral, egyezményes hangjelzést adnak, ha fel akarok pattanni valamiért, a gondoskodás kemény drog, próbálnak lehozni róla, kínomban marháskodok, azt hiszik, becsíptem, pedig a fröccs kitart, az utolsó kortyot majd a parázsra löttyintem minden után.
május 8. vasárnap
Szervíznap, növény- és testápolás, a maradókkal maradékot eszünk, összehajolunk a bogrács fölött, most ez az ima, meg az üzenetváltás néhány kedvessel [keresztnevek helye], kell is, nem megy le rólam sehogy se a rossz, a sószórót sem találom, nem hogy az életcélomat.
május 9.
Leállítják a szállítást, átkelnek a folyón, visszaszorítják a támadást, lerombolják a hidakat, elvágják a fő utánpótlási útvonalat, mezőgazdasági gépeket fosztogatnak, megtizedelik a tábornoki kart, tüzérségi támadásokat hajtanak végre, a gazdasági szankciók mellett foglalnak állást, ők, ők, ők!
május 10.
Vad fények, ekkora látással egy napig sem fogok életben maradni, napszemüvegen át is éget a kis, roma nő arcán a jövő, ami felé a babakocsit tolja, a formaruhás férfi roskadt vállának íve, mobil törött előlapján az életvonal, óvodakert végében a fal felé virágzó lonc, a május tényleg a minden, félek, hogy nem bírom el.
május 11.
Video a nárcizmusról éhgyomorra, durván megüt, lesz nekem lyukasóra, a tárgyilagos hang mintha a fejemből szólna, tételesen sorolja párkapcsolati múltam egyrímű fájásait, huszonhét év, huszonhét év, hogy fogok elszámolni vele, émelyegve futok a parkba, megrémít, hogy nyílik a pipacs.
május 12.
Belobbant a nyár, zavarba hoz, hogy bennem is, nem vagyok felkészülve rá, gyorsan-gyorsan munkává konvertálom a ragyogást, meg is jön a flow, elvégzek -intézek és -rendezek két hétre vissza és előre mindent, este nézem, a határidőnaplóm hó végéig üres – jaj, mit tettem?!
május 13.
Ketten forgatjuk a kötelet, a többiek egyesével nekifutnak, zavar támad az erőben, a nagyszájúak elhallgatnak, az élsportolók lapítanak, pörög, pörög a kötél, épp most definiáljuk a bátorságot, perememberkém lesz benne a legjobb, óra végén odajön, „figyeltem, Erika néni mennyire koncentrált, hogy nekünk sikerüljön”, 8:45, ma már semmi másnak nem kell történnie.
május 14.
Egy fenét fogom tovább várni a favágót, rohadtul dühít, aki csak ígérni tudja magát, veszek egy teleszkópos ágvágót, hatórányi napszám, 10 kiló csirkemell, 17 liter étolaj ára, a vállamra dobom, úgy viszem haza, a magam ura vagyok.
május 15. vasárnap
Tegnap lefestettem a kerti bútorokat, szél, nevetős fények, ilyenkor prímán szárad a lazúr, jól megy az ég kékjéhez a svéd vörös, a bozótból mára is maradt, hátul, papa korhadó sufnija mellett övig ér a vérehulló fecskefű, szépséges, vadóc hullámzása van, de most már kell a hely a cukkininak.
május 16.
A Cervantes Intézet programja az Urániában, egy sztereotípiával gazdagodom, ’a spanyol szerzők meg vannak győződve magukról’, Juca viszont jó, itt a csoport fele, szakmázunk, vihorászunk, tervezzük a nyarat, a bor vastag, selyem, jól csúszik hozzá visszatérő témánk – néhányan név nélkül csuklanak.
május 17.
Reggel megint nyitva találom a könyvtárat, mi ez, kérdem a sor végét, frakkpróba, felel a végzős fiú, nagy levegő, asszertívvá csitítom a dühöm, országos szégyen, hogy a tudás szentje csak egy ajtó a takarítógép meg a talált tárgyak polca között, szalagavatós ruhák, héliumos lufik, WHAT A FRAKK?!
május 18.
Test, test, nyári bőröm illata, Tai Chi edzés, kezdem érteni, mi miért van, „használd az egész testedet, csak csináld, ahogy tudod, élvezd minden pillanatát”, Gábor épp elkapja önfeledt mosolyom, mellém lép, megsimogatja a hátam, jó érintés, nyargal a csi, mint a veszekedett fene!
május 19.
Meddig takarózom még azzal, hogy ’iskolai ártalmak enyhítésén fáradozom’? Meddig tart itt a gyerekek testmelege? Mi lesz az utolsó csepp a pohárban? A beléptető rendszer? A biztonsági őr? A kamera? És azt, azt miféle kamera rögzíti, amit a figyelmemmel, a hangommal, a bőrömön át?!
május 20.
Érthetetlen, miért próbálom fel a lila kezeslábast, nyüszítve röhögök, találgatom, hogy a látvány Menzel inkább, vagy Kusturica, sebaj, tisztába kell tenni a testképet is, it’s time to leave the past behind, kiált egy kint maradt plakát, „hájhús a múlt, az istennek se megy le”, hogy állhattam szóba eggyel is, aki nem azt mondta, jó vagy?!
május 21.
Nem gyógyulok, van valami a torkommal, elalvás előtt, az öntudat súlytalanságának pillanatában olyan panaszos nyögés szabadul ki belőle, megszakad a szívem, föl is riadok rá, vissza a zuhanásból, és ez így megy akár órákon át, jönne már föl az a sikoly…
május 22. vasárnap
Kivágom a tuját, de a tövével nem bírok, kiborít, leások mélyre, kaszabolom, csépelem, forgácsolom, nem megy, jelképpé nő, visszapattan róla a gyöngeségem, ásó, kapa, csákány, balta, fűrész, a szerszám tök mindegy, ha nincs a végén férfi.
május 23.
Napok óta kussol a telefonom, mindenki, aki számít, valahol máshol van, valaki mással, rossz, rossz kérdésfeltevés, hogy akkor én vajon számítok-e, sokkal inkább a kölyköknek van igazuk, „talán egy kicsit szigorúbbnak kell lenni”, kapom névtelenül, oké, a tujának annyi, csak úgy reccsen!
május 24.
Imádom a háló finom kis rezdüléseit, kozmikus sugárzás, hatodik érzék, morfikus mező, fogalmam sincs, mi teszi, de zimmm, működik, kapcsolati hullámok özöne, [barátnevek], piszok jó, még szép szál kertészem is előkerül, olyan gyöngéden ígéri az istállótrágyát őszre, ellágyulok.
május 25.
Áldás a napon, már kora reggel órát tervezek fejben a rendkívül kellemetlen személyiségű X. z-nek, ha tudom, mit akarok, megjön hozzá a módszer, hopp, két vállra is fektetem őket, még meg is köszönik a végén, a dráma mindent tud, gyöngyen gördül a nap, megyek piacra.
május 26.
Palánták napja, karó is kerül, jó tanács is, a paprikát párosával, a koktélparadicsom magasra, az uborkába csak a lisztharmat ne, a chili meg a vasvirág ajándék, nagy ribanc vagy te, nevet sötétebbik énem, miért, vág vissza a sima, mosolyogni talán csak szabad!
május 27.
Megőrjít ez a papucsos slattyogás, meztelen férfilábat én csak ágyban akarok látni, cserébe jövök még két hét súlyzózással a spagettipántig, nyári hőség, testek mindenütt, nehéz nekünk ilyenkor, ragyog férfikollégám, egyszerre nem nézünk a folyosón távozó pompás fenék után.
május 28.
Még hármat alhatok rá, kezdem-e ősztől a mentálos képzést, 240/félév, épp elmenne rá az épp annyi a zuhanó forintból – hőség, vírusok, vészhelyzet, háború, elnézést, lehetne egy szkriptem a jövőmre nekem is?!
május 29. vasárnap
Könyvhét, Margó Feszt, nézem, milyen estekre fogok elmenni, számolgatom, hányan nem jönnek majd oda hozzám utána, találgatom, a jobb vagy bal oldalamon lesz üres a szék, értelmezem a mintázatot – na, jól van, szívem, itt állítsd le a bugyogást, azon a héten amúgy is Erdélyben leszel!
május 30.
Jutalomkönyv, tankönyv, rendelés, hagyaték, irgalmatlan forgalmat bonyolítok, több ezer kötet megy át ilyenkor rajtam – messze az alsópáhoki pakkocska a legizgalmasabb – ez megy még egy hónapig, könyvszagom lesz, na, majd a diási szél!
május 31.
Aki a naplóját megnyitja, kár tagadni, egy szűzkurva leleményével él, cicázik veled, ígéri magát, mint feromon a kéjt, ha elég ügyes, elfeledteti, hogy a legjobb részeket sosem kapod meg, s már itt sincs, mire észrevennéd, hogy kimaradtál valamiből.
(Megjelent a Pannon Tükör 2022/4. számában.)
(Fotó: Reményik Andrea)
