Siska Péter
Archívum
1.
Vonatok robognak.
Ki tudja, hová.
Vársz, pedig
nincs idő már semmire –
megelőz a képzelt
halál,
és ritka az élők
kegyelme.
2.
Amit a beteg érez,
ha az orvosi
lámpába néz –
valahol
egy kopasz fa áll
a hajnali csöndben,
ágai az eget
tapogatják.
3.
Lassan
jelentésüket vesztik
a tárgyak közötti
összefüggések –
ami maradt,
hömpölygő, sáros folyó.
Úszik benne
a világ.
(Megjelent a Pannon Tükör 2022/1. számában.)
A magyar költészet napját lapunkban megjelent versekkel ünnepli szerkesztőségünk.
