Fekete Richárd
Búcsú madárcsonttal
Nem tárjuk fel
a kincseket
rejtő sírokat,
a felhőket
rejtő sírokat,
a születéshez
és az eltűnéshez
vezető okokat,
a levegő
romlásához
vezető okokat.
Szerettél-e már
végérvényesen
és helyrehozhatatlanul
romlottan?
Repültél-e már
olyan égen,
szabálytalan
és vándorló
életközösségben,
ahol a puhaság
szárnyalni tanul
végérvényesen
és helyrehozhatatlanul?
Hullottak-e már
a dunnádból tollak,
élettelenek,
elkóboroltak?
Eltűnt már
a megkövült határ,
titkos ládából
kristálymadár?
A közös ég
most elpihen.
Csontfehér
felhőn fekszel
velem helyrehozhatatlanul,
végérvényesen.
(Megjelent a Pannon Tükör 2021/6. számában.)
A magyar költészet napját lapunkban megjelent versekkel ünnepli szerkesztőségünk.
