Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc ünnepén három verset ajánlunk olvasásra.
Petőcz András
Idő, Európa
A mozdulatlan időt figyeled,
a kezed mozdulatlanságát,
az időt, nem, nem, nem, nem
lélegzik körülötted, az
idő, belemeredve valamiféle
csendbe, lélegzetfojtott idő,
mintha valami előtt és után is,
már-már túl valamin, szinte
túlnan, gyönyörű idő, nagy-nagy
lélegzetvétel-idő, hatalmas beteljesülés-
idő, futás-idő lesz,
ha majd túl leszünk azon a valamin,
a lélegzetfojtott mozdulatlanságon,
az időn, a megfoghatatlanon.
Radnai István
fohász
a pusztában vándorlunk uram
megbotlunk a kőben
tövis tépi meg ruhánkat
hitünk nem elég
hogy megismerjük az ígéret földjét
szívünkben terül el a puszta
tetteink a tövisek
gondolataink botlanak a kőben
hit nélkül omlik össze lelkünk
testben sem élhetünk
ránk szakad a pusztulás
amelyet mi tettünk akartunk
száraz szívünknek bort
lelkünknek kenyeret
esőt hogy teremjen a puszta
még ma adj nekünk uram
Debreczeny György
valaki ellopta az ostort
kollázs Birtalan Ferenc verseiből
egy klottgatyamentes nap végén
rázta a seggét a szocializmus
szeretni kell
odaadni magamat
a karéj zsíroskenyérnek
nem okollak káromkodással
idealizált pillanat
a sezlony füstje égre kavarog
részletre vettük a klottgatyát
a sezlonyt meg a füstöt
lehet-e valaki nálam gazdagabb?
az őszt kaptam azon a nyáron
szakítottam az önostorozással
angyalok
valaki ellopta az ostort
hitelt nem ád a zöldszemes
léptek alatt az októberi hó röhög
remeg
szeretni kell a megszokást
és érezni az avarillatot
nem okollak szocializmus valaga
akarom mondani világa
lehet hogy meghaltál
nem tudom
falatnyi por és gázolaj kell
ősszel vettük a Tavasz tévét
a népek tavasza jön
nagy cekkerekkel
a piacról a legkisebb fiú
(A versek a Pannon Tükör 2022/5. számában jelentek meg.)
