Legújabb lapszámunk szépirodalmi rovatában Tomaji Attila, Egressy Zoltán, Lackfi János, Kiesz Réka, Fellinger Károly, Lokodi Imre, Debreczeny György, Molnár János, Kántor Zsolt, Riersch Zoltán, Szakállas Zsolt, Krippl Gréta , Szálinger Balázs és Nagy Betti írásai. Utóbbi egyik versével ajánljuk a lapot.
Nagy Betti
Tériszony
I.
A vonat pár perc múlva indul.
A lakáskulcsot nehezen találom,
pedig a ligetnek, ahol lakom nincs ajtaja,
csak küszöb van, ahol
naponta kétszer megbotlok.
Madártej savanyodik a konyhaasztalon,
valaki átordít a falon,
hogy aludni szeretne,
visszadörömbölök: „Dögölj meg,
fáradt vagyok én is!”
Piszkos, bagószagú párnák között ébredek,
még kávét főzök, de a cigarettám elfogyott.
A vonat pár perc múlva indul.
Pulóvert gyömöszölök egy hátizsákba,
mert nem tudom,
hogy tél van most,
vagy nyár.
Egy kis élet dobog bennem,
kíváncsi lett a ligetre, ahol lakom,
és a nyárra.
„Maradj veszteg!’ – kiáltok rá durván,
és egy konyharuhába törlöm könnyeim.
II.
Nagyon sajnálom, nem vihetlek magammal,
azt sem tudom, hogy én hova megyek.
A vonat pár perce elindult.
Penészes képek rohadnak a falon,
vasutasok tisztelegnek az állomásokon,
egy kéz nyúl utánam, félreugrok,
pedig nem félek attól, hogy megüt,
de a kidagadt ereken remeg a vér.
Lekésem a csatlakozást,
és a peronon nem vár senki,
megölelek egy lámpaoszlopot,
mintha már régóta ismerném.
Aludj ma velem, mert, ha ez az ébrenlét,
akkor az álmot egyedül már nem bírom ki!
