1. Bárcsak valaki azt mondaná, mindez csak áprilisi tréfa!
2. „Rettenetes, hogy a tényektől sosem tudhatjuk meg a valóságot.” (Rilke)
3. Mi történik velünk, tulajdonképpen ez egy zajtalan világháború? Hogyan nevezzük valójában? Hogyan neveztetik majd 30 év múlva? Talán azt még megtudom.
4. „A rossz gondolatok kóbor macskaként visszajárnak, ha figyelemmel eteted őket, híznak és egyre többen lesznek. Úgyhogy akkor most próbáljunk meg nem megőrülni, jó kis program, mi?” (Bödőcs Tibor)
5. A kert veteményesében vakondot fogtunk, finom, selymes bundájút, átdobtuk a szántásba.
6. Délelőtt megint ott turkált az éppen kibújt sárgarépában, most messzebbre hajítottuk, távolabb jobban tudjuk szeretni, van ez így mással is.
7. Cukormentes cukor, tanármentes iskola, diákmentes tanítás, a valóság fikciói.
8. Néha gondolok arra, ha most minden normális lenne, hol is lennék, mit csinálnék! Feltételes mód, te ördögi találmány, diabulus in cogitatum!
9. Termeld ki magadból a saját mesteredet!
10. „A kereszt mint szimbólum gazdag jelentései között ott lehet az is, ahogy rá nézve az ember előbb meghajol, majd szépen lassan felemeli és körbehordozza a tekintetét: látni a megváltandó világot és ebben a megváltandó világban saját magát, és amit a legfontosabb tudni, látni: a világ Megváltóját, aki az első Ádámmal a világba jött, és már a következő generációban mindent eluraló bűn hatalmát megtörte.” (Nagygéci Kovács József)
11. „A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.” (J.A.)
12. Emlékszem annak idején Pécs belvárosát járva akkori mentorommal, H. N. P.-rel azon gondolkodtunk, még mennyi időnk van József Attilához képest, hogy mikor leszünk 32 évesek, most pedig arra gondolok, mennyien vannak már mögöttem, s egyre kevesebben előttem.
13. Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében Apor Péter ezt írta 1736-ban: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …” Az idén személyes találkozás nélkül, virtuálisan locsolkodtunk.
2. „Rettenetes, hogy a tényektől sosem tudhatjuk meg a valóságot.” (Rilke)
3. Mi történik velünk, tulajdonképpen ez egy zajtalan világháború? Hogyan nevezzük valójában? Hogyan neveztetik majd 30 év múlva? Talán azt még megtudom.
4. „A rossz gondolatok kóbor macskaként visszajárnak, ha figyelemmel eteted őket, híznak és egyre többen lesznek. Úgyhogy akkor most próbáljunk meg nem megőrülni, jó kis program, mi?” (Bödőcs Tibor)
5. A kert veteményesében vakondot fogtunk, finom, selymes bundájút, átdobtuk a szántásba.
6. Délelőtt megint ott turkált az éppen kibújt sárgarépában, most messzebbre hajítottuk, távolabb jobban tudjuk szeretni, van ez így mással is.
7. Cukormentes cukor, tanármentes iskola, diákmentes tanítás, a valóság fikciói.
8. Néha gondolok arra, ha most minden normális lenne, hol is lennék, mit csinálnék! Feltételes mód, te ördögi találmány, diabulus in cogitatum!
9. Termeld ki magadból a saját mesteredet!
10. „A kereszt mint szimbólum gazdag jelentései között ott lehet az is, ahogy rá nézve az ember előbb meghajol, majd szépen lassan felemeli és körbehordozza a tekintetét: látni a megváltandó világot és ebben a megváltandó világban saját magát, és amit a legfontosabb tudni, látni: a világ Megváltóját, aki az első Ádámmal a világba jött, és már a következő generációban mindent eluraló bűn hatalmát megtörte.” (Nagygéci Kovács József)
11. „A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.” (J.A.)
12. Emlékszem annak idején Pécs belvárosát járva akkori mentorommal, H. N. P.-rel azon gondolkodtunk, még mennyi időnk van József Attilához képest, hogy mikor leszünk 32 évesek, most pedig arra gondolok, mennyien vannak már mögöttem, s egyre kevesebben előttem.
13. Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében Apor Péter ezt írta 1736-ban: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …” Az idén személyes találkozás nélkül, virtuálisan locsolkodtunk.
14. Szeretem a kertet, szeretem a kerti munkákat, vajon én mi vagyok a veteménynek, a hagymának?
15. Átszorongani egy éjszakát, átszorongani egy életet…
16. Amikor egy kedves ismerősöm kénytelen volt leszokni a nikotinról, megkérdeztem tőle, nem hiányzik-e? Én folyamatosan dohányzom az agyamban – válaszolta. Azóta értem, miért dolgozom folyamatosan az agyamban, ha éppen látszólag semmit sem csinálok. Jobb, ha magunkhoz őszinték vagyunk az addikciót tekintve.
17. Betonoztunk ma, ez is egy alkímia, a beton csodás anyag, mekkora találmány!
18. Magam vagyok saját rabszolgatartóm. Napi 12 óra munka, az sok vagy elég?
19. A világon a legkedvencebb helyem a kerti pad, ahol megisszuk a délutáni kávét. Szépek a zalai dombok, valami női elfogadás árad belőlük, biztonság. Szeretem ezt a remeteséget.
20. „A többi, néma csend.” Shakespeare
21. Végre tudunk dolgozni az NKA-pályázaton, addig is új stratégiát kidolgozni a túlélésre, ez az idei évünk.
22. Videót készítettünk a kertben a könyvtár kérésére, mit csinálok a karantén idején témában. Lányom vette fel, unokám sertepertélt, kis mufurc, szeretem vele újralátni a világot.
23. Mégis a főzés a legnagyobb alkímia, új minőséget létrehozni az összetevőkből, aztán magunkba temetni, hogy épüljünk, és aztán újat kitalálni, hogy meg ne unjuk! Igazi boszorkányság! Mit ír erről a Malleus maleficarum?
24. Most még nem nyomtatunk lapszámot, online fut a szekér, jó kocsisa van!
25. Felkerült ma a lapszám, mindig büszkeséggel tölt el, ha megszületik, bármennyi probléma előzi is meg. Most azért több jutott, bevallom, nem így terveztük.
26. A vakond mellett kósza pocok jár a kertben a szomszéd szerint. Milyen szépen őrzi a rendszertan nyelvünket, milyen ritkán használjuk ezt a szót, maximum így: kósza gondolat. Nem is tudom, mikor használtam utoljára.
27. Miért változik át minden szobabicikli szobainassá?
28. Írni, írni, írni, egyre közelebb a regény leadásának határideje!
29. Minden lemaradást behozni: íróit, szerkesztőit, háziasszonyit, tanárit! – szólt a vezényszó egy hónapja, mint a hógolyóból a hóember pocakja, továbbgörgettem a feladatokat, lassan lavina zúdul rám, temet maga alá.
30. Münchausen báróként kihúzom magam a lavina alól, minden megoldás alapképlete ez.
15. Átszorongani egy éjszakát, átszorongani egy életet…
16. Amikor egy kedves ismerősöm kénytelen volt leszokni a nikotinról, megkérdeztem tőle, nem hiányzik-e? Én folyamatosan dohányzom az agyamban – válaszolta. Azóta értem, miért dolgozom folyamatosan az agyamban, ha éppen látszólag semmit sem csinálok. Jobb, ha magunkhoz őszinték vagyunk az addikciót tekintve.
17. Betonoztunk ma, ez is egy alkímia, a beton csodás anyag, mekkora találmány!
18. Magam vagyok saját rabszolgatartóm. Napi 12 óra munka, az sok vagy elég?
19. A világon a legkedvencebb helyem a kerti pad, ahol megisszuk a délutáni kávét. Szépek a zalai dombok, valami női elfogadás árad belőlük, biztonság. Szeretem ezt a remeteséget.
20. „A többi, néma csend.” Shakespeare
21. Végre tudunk dolgozni az NKA-pályázaton, addig is új stratégiát kidolgozni a túlélésre, ez az idei évünk.
22. Videót készítettünk a kertben a könyvtár kérésére, mit csinálok a karantén idején témában. Lányom vette fel, unokám sertepertélt, kis mufurc, szeretem vele újralátni a világot.
23. Mégis a főzés a legnagyobb alkímia, új minőséget létrehozni az összetevőkből, aztán magunkba temetni, hogy épüljünk, és aztán újat kitalálni, hogy meg ne unjuk! Igazi boszorkányság! Mit ír erről a Malleus maleficarum?
24. Most még nem nyomtatunk lapszámot, online fut a szekér, jó kocsisa van!
25. Felkerült ma a lapszám, mindig büszkeséggel tölt el, ha megszületik, bármennyi probléma előzi is meg. Most azért több jutott, bevallom, nem így terveztük.
26. A vakond mellett kósza pocok jár a kertben a szomszéd szerint. Milyen szépen őrzi a rendszertan nyelvünket, milyen ritkán használjuk ezt a szót, maximum így: kósza gondolat. Nem is tudom, mikor használtam utoljára.
27. Miért változik át minden szobabicikli szobainassá?
28. Írni, írni, írni, egyre közelebb a regény leadásának határideje!
29. Minden lemaradást behozni: íróit, szerkesztőit, háziasszonyit, tanárit! – szólt a vezényszó egy hónapja, mint a hógolyóból a hóember pocakja, továbbgörgettem a feladatokat, lassan lavina zúdul rám, temet maga alá.
30. Münchausen báróként kihúzom magam a lavina alól, minden megoldás alapképlete ez.
(Megjelent a Pannon Tükör 2020/3. számában.)
