2017. november archive

Egy mondatok – Vajda Mihály

Január. Délegyháza. Donald

Jan. 1. Te jóisten, hogy én milyen tökkelütött vagyok, tökéletesen elfelejtettem a dolgot. Jan. 2. Minthogy nem szóltál idejében, kénytelen vagy megbocsátani a késést. Jan. 3. Nem lesz szép ez az év; de talán nem lesz annyi halottam. Jan. 4. Valamit tán félreértettem: ha egyszerre küldeném, bizonyára folyamatos szöveggé válna. Jan. 5. …

Olvass tovább

Tomaji Attila versei

Halottak dala

A sápadt virradat roncsolt idegzetét szeretők csonttestére, ágy tutajára bízza, s visszamenekül az éjszakába. Magasba riasztja madarait a rét.

De az éjszakák visszakérődzik a fényt, s máris újra kezdődik a végtelenség, szerelem öleli a halszagú halált, csillag a pocsolyában társakat talál, kidugja késhegyét a fű, hajnal húzza, szél növeszti körmét, fog akad a …

Olvass tovább

Juhász Tibor versei

Végérvény

Cigányjósként nézte a munkavédelmi bakancsokat, a sár- és nyálfoltokat, a kávézacchoz hasonló fekete port a falnál. Komorrá vált, arcához emelte kezeit, az ujjak alatti bőrkeményedést bámulta, meg ahogyan a mocsok beszáradt a vonalakba.

 

Lelkibéke

Elfordítják az öngyújtókat, megigazítják a tárcájukat, dohánytasakot raknak az alátétek közé. Egy buszjegyet a hamutartóba tesznek, közömbösen nézik akkor …

Olvass tovább

Ayhan Gökhan verse

Noé bárkája

A kék bárka perverz és kiélt nő, állandóan enni kér és kap is. Noé, nevén az ékezet állatok sírásának megdőlt kottavonala, a vonalak közé került szorongás fuldoklása ér árvíztől árvízig. A név, mint érint- ésbe belefáradt, lusta bőrönd, öntelt terheket őriz: szorongást, állatbelekbe csavarodott elég- tételt, vizes párnákon aludt fejek nyoma az anyák …

Olvass tovább

Gerevich András versei

Úton hazafele

Nádasdy Ádámnak

 

Miután elnyalta a desszertet,

hány tragédiát

bír még el Hamlet?

Lerobban a troli,

rossz címre megy a taxi,

Ophélia nem jut el a kolostorig.

Végül ki marad életben,

ha a színészek

nem értik a szerepet?

 

 

Cartolina

Nádas Péternek

 

Toszkána ölelkező lankái

a zalai dombság

elheverő, buja testét …

Olvass tovább

Ahol a két magány összeér – Szentmártoni János Szomjúság című kötetéről

 

„…két ember voltaképpen két kör, amely bizonyos részben közös halmazt képez. S ahol a két magány összeér, ott a közös élet. Minél nagyobb ez a halmaz, annál nagyobb a testi-lelki egyesülés. De mindig lesz olyan tartománya is az embernek, ahol csak maga van és az Isten.” (Szomjúság, 183. oldal)

Szentmártoni János Szomjúság című kisregénye …

Olvass tovább

Az élet alig elviselhető abszurdsága – Orbán Ottó életműinterjú-kötetéről

Színpompás ostrom lángoló házakkal – furcsa hatással lehet ez a szembeszökő belső ellentmondással terhelt cím arra az olvasóra, aki először veszi kezébe az Orbán Ottó életműinterjúját tartalmazó kötetet, mely a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatának új részeként jelent meg. A költő vallomásába belemerülve azonban mindinkább érthetővé válik, hogy a címhez hasonló paradox élmények, tapasztalatok …

Olvass tovább

Sokszorosan költészet – Bánki Éva Fordított idő című kötetéről

 

A regény egyik középponti figurája bizonyos Illighaen, a tudós normann krónikás. Ha mármost egyéb népek mellett normannokról is szó van itt, akkor nyilvánvaló: középkori történettel találkozunk. Krónika formájú elbeszéléssel, amint minden igazi elbeszélés valamiképpen „krónika” a földön. Meg, persze, meseszerűséget is tapasztalunk, megint csak a vérbeli epikára jellemző módon. Lényeges megjegyezni ugyanakkor, hogy ez …

Olvass tovább

Aki “naponként árvább” – Szendrey Júlia naplójáról

Szendrey Júlia egyike az első olyan nőknek, akik nemcsak férjük révén – múzsaként, a „feleségek feleségeként”, majd a „nemzet özvegyeként” –, de alkotóként, saját jogukon is helyet vívtak ki maguknak a magyar irodalomban. Versei és elbeszélései mellett többek közt Andersen meséi az ő átültetésében láttak először nyomtatásban napvilágot, s naplójegyzetei ugyancsak értéket képviselnek. Ezért is …

Olvass tovább

Keretbe zárt élet

Vallomás négy tételben 

A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot.

Pablo Picasso

I.

Én a belvárosban születtem, a Kazinczy téren nőttem fel, nekem ez volt a Csáth Géza-féle varázsló kertje. Nagyon szerettem Egerszeget, annak ellenére, hogy Nagykanizsát patinásabb városnak tartom, meg szebb is, hogy csak a szép üvegbetétes lépcsőházbejáratokat …

Olvass tovább

Load more