2024. február archive

Kertész Mátyás versei

Teremtés

Tökéletességet karcol a kés A teremtés almát eszik Életet köpköd mindenfelé Míg a kézírásom unatkozik a lapokon

Addig élek míg ihatom a szavaid Amíg nem leszek almamag a szájában Boldog lennék ha belőlem nőnének Virágok amiket a hajadba tűzöl

 

Lázas

Ötvenkettőt kacsint az éjszaka A homlokomon a keze

Vörös tájunk már szinte …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: Megbolondulás ellen

Gerald bácsiról, a békabábosról, a vándorklimpírozóról, és a remeterák-mentőről

A bolygó feltűnően és egyre gyorsabban, örvénylő sebességgel zuhan. Ezt már nem lehet tagadni, krumplipucolás, zoknipárosítás, és teregetés közben, tehát akkor, amikor nem valamilyen szövegbe meredek, van időm tájékozódni a dolgok állásáról. Híreket, podkasztokat, kerekasztal-beszélgetéseket hallgatok. Újabb és újabb borzalmakról.

Ebben a mondatban nem …

Olvass tovább

Áfra János: Szemfényvesztő januári éjszakák  

             

1.

Hogyha nem alussza át az ember a tűzijátékropogást, az év első napja rögtön kettészakad. Sikerül úgy időzíteni, hogy éppen éjfélkor pukkanjon a dugó a kezem alatt, aztán Polaroid-képek csattannak, és a társaság kisebb részekre esik – a vájtfülűek a szobába vonulva szakértenek egy JBL hangfal előtt, …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Albina Crax

Albina Crax cipőstül tette fel a lábát a zöld zománcos asztalra, a másik lábát átvetette rajta, így hintázott a fémvázas székkel, éppen csak elkerülve, hogy felrúgja a söröspoharat. Mellette ültem, a cigarettasordómmal babráltam, igyekeztem kitalálni, mit mondhatnék vagy kérdezhetnék, hogy se meg ne bántsam, se azt ne higgye, hogy akarok tőle valamit (akartam). Megszólalt …

Olvass tovább

Kaszparian Anna: Akinek nincs füle

I.

Mikor az ember napokig böjtöl és hallgat, belső falai leomlanak. Mindent érezni kezd, sűrűn és egyszerre, és úgy érzi, ha mindezt nem mondhatja el azonnal, akkor meggyullad. Érzi, hogy mindent akar, és ekkor ráébredhet, hogy a mindennél kevesebbel beérni nem érdemes. A mindennél kevesebb, az semmi.

A művész érzülete ez, és aki időnként …

Olvass tovább

Demeter Arnold versei

Kardhal

Lent, a mélyben tapogasd ki emlékeimet. Búvárok kezeit adom, olyan hozzáértést, amely nélkül a tengerfenék pusztaság, ahol hajólelkű szellemek kóborolnak. Ha mindez hihetetlen, képzeld, valaki neked álmodta meg őket, egy másik valóságban, a partokon túl, ahol kenyérszatyrokba rejtik életük az anyók. Még nem látták a tengert, mégis ismerik a nagy vizek titkait, és …

Olvass tovább

Szepesi Kornél: A szavak csodálatos életéből, avagy negyven évem katakrézis

Valóban negyven. Tudom, hogy ez félreérthetően, sőt, megtévesztően kerek szám, mellyel kérkedni szoktak olyanok, kiket nem zavar a pontatlanság, mert a társalgás hevében fontosabb a pikírt nyomatékosítás, mint a hitelesség, még akkor is, ha valójában huszonhat vagy huszonhét, kerekít, szépít. Mondanám én: bárcsak, viszont jómagam pontosan februárban töltöttem a negyvenedik évem a katedrán. Csak …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Fóbia 9. (regényrészlet)

Max bizonyára nézte az ablakból, vagy a biztonsági kamerán, ahogy távozom a birtokról, ezért próbáltam olyan benyomást kelteni, mint aki csak egy kis egészségügyi sétára indul, ami igaz is volt, mert olyannyira kellett vizelnem, hogy nem tudtam kordában tartani a lépteimet, elkezdtem szaladni, ki akartam érni Max látóteréből, esélyét sem akartam adni, hogy felvegyen …

Olvass tovább