Category: Próza

Tóth László: Egymondatosok – Március

1.

Addig-addig nézdelődtem, tökölődtem az idei év-váltás után, hogy szinte észre sem vettem: már a harmadik hónap is itt – az aktuálisaim felől nézve eleddig minden kézzelfogható eredmény nélkül, bár ki tudja, így, a hetvenötödikben, mi, melyik látható vagy láthatatlan teendője az időszerű az embernek, hiszen ebben az életkorban már minden a legfőbb idejében lehet még a …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Vörös 3. (regényrészlet)

Új vendég mosogat, szedd össze a csészéket, és hozd őket hátra, rikkantott fel a lány, a férfiak meg nevetve mondták, hogy már értjük, miért adtál neki ennyi kávét, Amelie, azt akarod, hogy reggelig mosogasson. Kezdjék csak el, kiáltott kacéran a lány. Nem kell várniuk a borral, igyanak csak kedvükre. Az öregurak éljeneztek, majd rögtön …

Olvass tovább

Sárközi Richárd: Levezetés a szépirodalomba

Mit is lehet csinálni Esterházy Péter emlékére? Az ember vagy ír vagy focizik. A kettőt egyszerre nem lehet, felolvasni lehet, ha nem is futtában, de két meccs között mikrofonba lihegve.

Április 13., Bikás park, itt lehet bikázni, ez már az V. EP-kupa, és az eddigi szokással ellentétben az időjárás velünk. Ki ellenünk?

Az …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: A rémült tyúk pajzsa

Semmi szükségem hírekre és figyelemfelkeltő podkasztokra, hogy kétségbe legyek esve. Nagyon jól tudok szorongani anélkül is, hogy a globális felmelegedésről vagy a mikroműanyagokról szóló ismeretterjesztő szövegeket olvasnám. Nekem elég egy bevásárlás, elég az apró betűs rész a joghurtos dobozon. Elég a megszámlálhatatlan műanyagdoboz és alufóliatető, a PET-palack és tetrapack. Elég a tojásra nyomtatott kód, …

Olvass tovább

Farkas Arnold Levente: Minőségjelzős

Ablakom a vakok forrására néz, ám amióta a szemem elgurult, távolság van köztem és a látvány között. Üres szemüregemből ömlik a sötétség, négykézláb keresem tekintetemet. Írni sem tudok. Hű szolgámnak diktálom gondolataimat, és csak reményleni tudom, hogy nem másítja meg azokat. Az orvosok szerint nincs más lehetőség, a vakok forrásába kell merítenem üres szemüregem. …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Két szatyor

Ballagok a Pannónia utcán (érdekes, megint Újlipótvárosról írok, pedig nemhogy nem ott lakom, de manapság sokkal kevesebbet járok is arra, mint egykor), ballagok tehát, vagyis inkább tengek-lengek, mert úgy alakult, hogy ráérek, de miket beszélek, én alakítottam úgy, hogy ne kelljen sietni így dél körül már sehová. Délelőtt letudtam a letudni valót, most tehát …

Olvass tovább

András László: A posztdemokratikus valóságalapú csillagrendszer képviselőjének megnyitó felszólalása a Dimenziók Együttműködése konferenciáján

(Részlet egy el nem készült regényből)

Nos, mint tudják, mi felhagytunk a demokráciával, amikor empirikusan is bebizonyosodott, hogy a teljesen hülyék uralmához vezet, aminek lényege – mint az már régóta köztudott – egyrészt, hogy nem kedvez a teljesen hülyéknek sem, másrészt megszünteti az alkalmazkodó- és ellenállóképességet, valamint a változtatás képességét, amelyet mind közönségesen kreativitásnak …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Vörös 2. (regényrészlet)

Szöcsi olyan határozottan ugrott fel, miután megette a levelet, mint a vendég, aki felpattan az asztaltól, majd fizetés nélkül távozik az étteremből, és én követtem minden ugrását, reméltem, hogy kivezet az erdőből, mert nem akartam még egy éjszakát ebben a rengetegben tölteni. A szöcske egy patak partjára vezetett. Széles, sebes sodrású patak volt. Először …

Olvass tovább

Pánczél Petra: Februári egymondatok

Február 1.

Hidegfront jött; eső és szürkeség. Az alattunk lakó néni reggel óta hisztériásan zokog. „Életallergiás”, mindenre érzékeny. Nemrég temette el a férjét. Túl a kilencvenen, egyedül maradt egy belvárosi lakásban. Már veszekednie sincs kivel, pedig az előrejelzések szerint nehéz nap vár a frontérzékenyekre.

Helló február! – hóvirágos giccsképek és szívecskés grafikák futnak a …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: A kollaboráns

Eszter régen érzett már hasonlót. Mert pont ilyet még nem. Vagy nem emlékezett rá. Lehet, hogy ha sokáig kotorászott volna a gyerekkori emlékképek közt, akkor rábukkan valami hasonlóra, de az is csak hasonlítana erre a mostanira. A szégyen úgy vágott belé, mint amikor valaki egy homályos szobából kilép a vakító nyári napra, és az …

Olvass tovább

Load more