márc 23 2024
Február 1.
Hidegfront jött; eső és szürkeség. Az alattunk lakó néni reggel óta hisztériásan zokog. „Életallergiás”, mindenre érzékeny. Nemrég temette el a férjét. Túl a kilencvenen, egyedül maradt egy belvárosi lakásban. Már veszekednie sincs kivel, pedig az előrejelzések szerint nehéz nap vár a frontérzékenyekre.
Helló február! – hóvirágos giccsképek és szívecskés grafikák futnak a …
márc 22 2024
Eszter régen érzett már hasonlót. Mert pont ilyet még nem. Vagy nem emlékezett rá. Lehet, hogy ha sokáig kotorászott volna a gyerekkori emlékképek közt, akkor rábukkan valami hasonlóra, de az is csak hasonlítana erre a mostanira. A szégyen úgy vágott belé, mint amikor valaki egy homályos szobából kilép a vakító nyári napra, és az …
márc 15 2024
Valamire való medvész mindig fel van készülve a medvére. Nem csak az erdőben vagy a táborhelyeken, nem csak hegyekben meg domboldalakon, és nem csak az év meghatározott időszakában. Valamire való medvészt tehát sosem lephet meg igazán egy medve feltűnése. A medvész ugyanis, akár egy szamuráj, az állandó készültség állapotában van, ez azonban nem jelenti …
márc 08 2024
A fényképen, amit a mindenféle jegyzetekkel meg határidőkkel telitűzdelt parafatáblán láttam meg, egy kócos budai utca kanyargott. Enyhe lejtésben tart Pest felé, két oldalt homályba vesző bokrok, mandulafák, körvonalukat vesztett vaskorlátok. Szélen az egyemeletes házak ablakai sötéten merednek egymásra, zsalugátereiket szűkre húzták, a készülődő reggel csak percekre volt. A kevés fényben alig látott valamit …
márc 01 2024
Az éjszaka sötétjében úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban éjjelente. Mindig betakaróztam, vagy hozzábújtam a falhoz, de sokszor elég volt csak annyi, hogy a fal és az ágy közé dugtam a kezemet. A falból lüktető hideg engem is hűtött, éreztem az ujjbegyemben a pulzusomat, éreztem, milyen tempóban ver a szívem, mintha az ujjaimon keresztül akart …
febr 23 2024
Gerald bácsiról, a békabábosról, a vándorklimpírozóról, és a remeterák-mentőről
A bolygó feltűnően és egyre gyorsabban, örvénylő sebességgel zuhan. Ezt már nem lehet tagadni, krumplipucolás, zoknipárosítás, és teregetés közben, tehát akkor, amikor nem valamilyen szövegbe meredek, van időm tájékozódni a dolgok állásáról. Híreket, podkasztokat, kerekasztal-beszélgetéseket hallgatok. Újabb és újabb borzalmakról.
Ebben a mondatban nem …
febr 18 2024
1.
Hogyha nem alussza át az ember a tűzijátékropogást, az év első napja rögtön kettészakad. Sikerül úgy időzíteni, hogy éppen éjfélkor pukkanjon a dugó a kezem alatt, aztán Polaroid-képek csattannak, és a társaság kisebb részekre esik – a vájtfülűek a szobába vonulva szakértenek egy JBL hangfal előtt, …
febr 16 2024
Albina Crax cipőstül tette fel a lábát a zöld zománcos asztalra, a másik lábát átvetette rajta, így hintázott a fémvázas székkel, éppen csak elkerülve, hogy felrúgja a söröspoharat. Mellette ültem, a cigarettasordómmal babráltam, igyekeztem kitalálni, mit mondhatnék vagy kérdezhetnék, hogy se meg ne bántsam, se azt ne higgye, hogy akarok tőle valamit (akartam). Megszólalt …
febr 09 2024
I.
Mikor az ember napokig böjtöl és hallgat, belső falai leomlanak. Mindent érezni kezd, sűrűn és egyszerre, és úgy érzi, ha mindezt nem mondhatja el azonnal, akkor meggyullad. Érzi, hogy mindent akar, és ekkor ráébredhet, hogy a mindennél kevesebbel beérni nem érdemes. A mindennél kevesebb, az semmi.
A művész érzülete ez, és aki időnként …
febr 03 2024
Valóban negyven. Tudom, hogy ez félreérthetően, sőt, megtévesztően kerek szám, mellyel kérkedni szoktak olyanok, kiket nem zavar a pontatlanság, mert a társalgás hevében fontosabb a pikírt nyomatékosítás, mint a hitelesség, még akkor is, ha valójában huszonhat vagy huszonhét, kerekít, szépít. Mondanám én: bárcsak, viszont jómagam pontosan februárban töltöttem a negyvenedik évem a katedrán. Csak …
