Valóban negyven. Tudom, hogy ez félreérthetően, sőt, megtévesztően kerek szám, mellyel kérkedni szoktak olyanok, kiket nem zavar a pontatlanság, mert a társalgás hevében fontosabb a pikírt nyomatékosítás, mint a hitelesség, még akkor is, ha valójában huszonhat vagy huszonhét, kerekít, szépít. Mondanám én: bárcsak, viszont jómagam pontosan februárban töltöttem a negyvenedik évem a katedrán. Csak képletesen katedra, persze, feleslegesen szimbolizálok, ki mondja ezt még így. Toll sincs már és kézzel írás, nemhogy katedra. Sem katedra, sem kiállás. Pontosabban, semmi kiállás. Szóval, inkább kezdem elölről. Kedves Péter, mert így illik, előre a megszólítás, tudom, hogy halott vagy, és tudom, hogy ez egy ronda szó, meg ha ezt hallja valaki, rögtön elszörnyed, és rögvest előjogokkal ruházza fel a szóban forgó személyt, ti. halottról vagy jót vagy semmit. Tudom jól, te nem kívánnál, sőt, rosszallnál bármilyen privilégiumot, tudom jól, pedig te soha nem ismertél engem, habár én mindig úgy képzeltem. Én az összes felolvasásodon jelen voltam, Péter. Amíg éltél. Elgondolni is szörnyű, hogy erről kell értekezni, hogy már nem vagy. Nekem azóta az élet egy halál-takarítás. Tudod mikor az ember a hozzátartozója halála után rendezi a sorait, döntéseket hoz a dolgaik felett. Kedves Péter, hát ki vagyok én, hogy bárki után takarítsak. Nekem már csak a könyveid maradtak. Ez éppen elég. A szavaid, melyek, mint Néró, lángra gyújtják Rómát, elsüllyesztik Atlantiszt, felülírják a régi érzéseket, halhatatlanná teszik a neved. És te alázattal, te gyerekes rajongással, te öniróniával kezeled. Kedves Péter, ma leszálltam a Klinikáknál. Elsétáltam az Orczy térig. Felnéztem az égre. Nem volt ott semmi. Illetve, a semmi volt ott, minek nem volt se múltja, se mélysége, mozdulatlan volt, rémisztő volt.
Hétfőn újra tanítási nap. A diákok tabuk nélkül harcolnak velünk, kikben már megcsontosodott a magunk igazsága. Kedves Péter, neked mindenben igazad volt. Léteznek a közös halmazok. A természetnek megvan a maga szabályossága. Az iskola előtt nyolc diákom dohányzik. Nyolcan kívánják hátuk közepére az iskolát, nyolcféleképpen adják ezt a világ tudomására. Láttatják gesztikulációikkal, mimikáikkal, nonverbálisan és vulgárisan, mégis a magyar nyelv szépsége, mely nekem szemet szúr, amely megnyilvánul szintúgy gyűlöletben, mint szeretetben, mindkettő úgy áraszt el, mint Szőke Tisza gondolatokkal Petőfit. A káromkodás, amennyiben mértéke és formája indokolt, szerintem fontos. A nyolc legjobb diákom.
Kedves Péter, negyven éve vagyok a szakmában, de a matematikát bizony még mindig a legtöbben nem értik. A nyelv, a szavak kódoknak tűnhetnek, ha nem tudjuk magunkénak. Idegen nyelv, azt mondjuk, csak úgy, mint egy általános iskolás diák mondja az integrálokra. Egy jó irodalomtanár több matematikát tanít, mint egy korlátolt matematikatanár. Az anyanyelvünk tökéletes írása és beszélése kész matematika. Vegyük mondjuk az analitikus függvényeket, melynél a lokális viselkedés determinálja a globálisat. A lírának is ez az alapvetése, a költő meglátja a világot a népdal egy apró részletében, és az örökkévalóságot egyetlen másodpercében. Kedves Péter, fáj, hogy elmentél. Az is, ahogyan. Ki más érti így az összefüggéseket? Talán nem túlzás azt mondani, senki sem úgy, mint te. A félreértés a mély megértés alapja. Avval, hogy üldöznénk a dohányzókat, pont a lényeg veszne oda. Avval, hogy üldözzük azt, akinek más a véleménye, éppen a forma természetessége szűnik meg. Kedves Péter, ahogyan ezt te állítottad a regényről, pontosan ezt állítom én is a mai gondolkodásról. Hogy nem formája alakult ki, hanem struktúrája. Pontosabban, ez lett a formája. Ha egy nyelv nagyon ismeretlen, akkor nem látszik rajta, hogy nyelv. Intertextualitás. És megint a dohányzó diákok. Hát, kérem, diskurzus. Közös halmazok. Gondolatok. Nyolcféle, mint azt már előbb említettem. Értelmezze a jelen időtlen pillanatszerűségét A bánat? egy nagy oceán című versben! Cigaretta előtt vagy után? Belefér még, de aztán csak eressze bő lére! Ha elég körmönfont, felsőbb osztályba léphet! Kedves Péter, hát evvel elvetem a sulykot? Evvel a dohányzás mellett kampányolok? Ellenkezőleg. Vagy Tartsam meg magamnak a véleményem? Fogjam be a pofám? Eleget gyakoroltam, és láttam már másoktól. Szóval, negyven. Megtévesztően kerek szám. Pontosan nyolc osztója van a természetes számok halmazán. Mi több, a negyven nyolcszögszám, ötszögalapú piramisszám. Negyven évem katakrézis.
Péter, én ott az Orczy kertben szerfelett sokáig ültem egy kényelmetlen padon. Egy ideig csak a tiszta égboltot figyeltem. Azt a büdös nagy, üres kékséget. Majd mielőtt végleg kétségbe estem volna, felhők jöttek, és én már nem voltam többé egyedül.
