Teremtés
Tökéletességet karcol a kés A teremtés almát eszik Életet köpköd mindenfelé Míg a kézírásom unatkozik a lapokon
Addig élek míg ihatom a szavaid Amíg nem leszek almamag a szájában Boldog lennék ha belőlem nőnének Virágok amiket a hajadba tűzöl
Lázas
Ötvenkettőt kacsint az éjszaka A homlokomon a keze
Vörös tájunk már szinte …
