“VERZE/VERSE” című sorozatunkban kortárs dalszerzők új, még meg nem jelent, dallammal fel nem ruházott szövegeit közöljük.
Bardo
Hó
Bocs, nem maradhattam ott.
Fagykarikát lehel a tél bele,
felszikráznak az éjben
a fogcsikorgatóan hideg padok.
Mintha leföldelnék a húst,
szomorú áramot kapnak.
Elvezeti az ónos eső át,
keresztül, végig a városon.
Testet ölt a szél,
ahogy kabátomba csap,
elüvölteném magam,
csak szégyelleném,
mint amikor gellert kap a fény
és a szemközti ház ablakán
a félálomban lévő szemhéjadon át
az álmaid közepébe ver-
Pedig én olyan óvatosan keltem ki
mellőled, hogy
én sem ébredtem fel.
Pedig én olyan óvatosan keltem ki
mellőled, hogy
én sem ébredtem fel.
(Szendrői Csaba az Elefánt zenekar énekes-dalszerzője, költőként egy kötete jelent meg Mintha muszáj lenne címmel a Scolar kiadónál.)
