“VERZE/VERSE” című sorozatunkban kortárs dalszerzők új, még meg nem jelent, dallammal fel nem ruházott szövegeit közöljük.
Lovasi András: A töksötét az…
A töksötét az érthető,
A homály az érthetetlen,
Benne sok vonagló nő
Mondhatnám elemelten,
Hogy az igazságok félbevágott vadul tekergő kígyók,
És mint a buborékok pukkannak majd el az ujjaim végén,
Ha kimondom őket.
De most nem, nem múlnak el
A kimondástól,
Nem pukkan semmi, némán táncol
Minden tovább magától
A mutatóujjbegyemen, ahogy mozgatom jobbra-balra,
Aztán egy egész háztömb kezd horkolni a vezényletemmel.
A kígyók meg csak tekeregnek, még valami hangja is van, ahogy
Nekiszorulnak ennek-annak,
A szomszédok nyikorogva basznak,
Aztán csönd lesz…, és egyszer csak (talán arra riadok?)
Ott van valami test nélküli jóság,
Amihez nem kell emberszív,
Csak úgy van,
A vaksötétben.
(Lovasi András /Kispál és a Borz, Kiscsillag, Budapest Bár/ még meg nem jelent dalszövege. Fotó: Széll Károly)
A “VERZE/VERSE sorozatban még: Szűcs Krisztián, Szabó Benedek, Beck Zoltán.
