“Minden egy kiszivárgott hangfelvétellel kezdődött. Ez Juliette Kyrkegar új regényének legelső mondata. A könyvnek, ami napokkal a megjelenése után világméretű
Bővebben
Várjon egy pillanatot, mondtam Maxnak, majd kimentem a kertbe, hogy visszarakjam a szöcskémet a bazsalikombokorra, de azt egy-két levél kivételével
Bővebben
Egy időben sokat jártam ezen a környéken, mondom. Arrafelé, teszem hozzá, és átnézek a körút másik oldalára, mutatom is, merre
Bővebben
Van egy anya. Már elmúlt háromezer éves. Egy anya, akit mégis így kell megneveznem – annak ellenére, hogy nem szeretném
Bővebben
Ülök a teraszon. Verőfény, habos fehér felhők. És kilátszik az ég a gesztenyefa mögül. Öt napja még a sűrű lombot
Bővebben
Kérem, mosson kezet, amíg készítek egy kávét, mondta Max, amikor beléptem a házba, miután feladtam a szöcském keresését. Elindultam a
Bővebben
k.l. emlékére Egy éve tudom, hogy az október az év leghidegebb hónapja. Az első napokban még csak egy előérzet, egy
Bővebben
Fejezet az újra és újra kitörő háborúk következményeiről Ijedős vagyok. Egész egyszerű dolgoktól riadok meg. Hirtelen zajokra, felcsattanó hangra, váratlan
Bővebben
A piacon, s odébb A piacon sutyorogtak egy új istenről. Láthatatlan! – mondták. Miért, annyira csúnya? – kérdeztem. –
Bővebben
Jöjjön velem, beszélgessünk egy kicsit, invitált Max a nappaliba. Ha kérne még kávét, ne szégyenlősködjön, nyugodtan igyon a kancsóból, ha
Bővebben
