A kávézó hátsó részéből egy lépcsősor vezetett lefelé, amelynek aljából egy ajtó nyílt. Csukd be a szemed, mondta Amelie. Becsuktam. Hallottam, ahogy kinyitja az ajtót. Lépj be bátran, mondta. Tettem egy pár lépést előre, majd bezárult az ajtó mögöttem, Amelie megfogta a kezemet. Ne félj, vezetlek, súgta, majd elindultunk előre a teremben. Pár lépés …
65 results for balogh ádám
ápr 26 2024
Balogh Ádám: Vörös 3. (regényrészlet)
Új vendég mosogat, szedd össze a csészéket, és hozd őket hátra, rikkantott fel a lány, a férfiak meg nevetve mondták, hogy már értjük, miért adtál neki ennyi kávét, Amelie, azt akarod, hogy reggelig mosogasson. Kezdjék csak el, kiáltott kacéran a lány. Nem kell várniuk a borral, igyanak csak kedvükre. Az öregurak éljeneztek, majd rögtön …
márc 29 2024
Balogh Ádám: Vörös 2. (regényrészlet)
Szöcsi olyan határozottan ugrott fel, miután megette a levelet, mint a vendég, aki felpattan az asztaltól, majd fizetés nélkül távozik az étteremből, és én követtem minden ugrását, reméltem, hogy kivezet az erdőből, mert nem akartam még egy éjszakát ebben a rengetegben tölteni. A szöcske egy patak partjára vezetett. Széles, sebes sodrású patak volt. Először …
márc 01 2024
Balogh Ádám: Vörös (regényrészlet)
Az éjszaka sötétjében úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban éjjelente. Mindig betakaróztam, vagy hozzábújtam a falhoz, de sokszor elég volt csak annyi, hogy a fal és az ágy közé dugtam a kezemet. A falból lüktető hideg engem is hűtött, éreztem az ujjbegyemben a pulzusomat, éreztem, milyen tempóban ver a szívem, mintha az ujjaimon keresztül akart …
febr 02 2024
Balogh Ádám: Fóbia 9. (regényrészlet)
Max bizonyára nézte az ablakból, vagy a biztonsági kamerán, ahogy távozom a birtokról, ezért próbáltam olyan benyomást kelteni, mint aki csak egy kis egészségügyi sétára indul, ami igaz is volt, mert olyannyira kellett vizelnem, hogy nem tudtam kordában tartani a lépteimet, elkezdtem szaladni, ki akartam érni Max látóteréből, esélyét sem akartam adni, hogy felvegyen …
nov 24 2023
Balogh Ádám: Fóbia 8. (regényrészlet)
Várjon egy pillanatot, mondtam Maxnak, majd kimentem a kertbe, hogy visszarakjam a szöcskémet a bazsalikombokorra, de azt egy-két levél kivételével felfalta az a másik szöcske. Letéptem a megmaradt leveleket, és visszamentem a garázsba, pedig magam mögött hagyhattam volna ezt a helyet, nem volt semmi itt ezen a szöcskén kívül, amihez ragaszkodtam volna. Visszaraktam a …
okt 27 2023
Balogh Ádám: Fóbia 7. (regényrészlet)
Kérem, mosson kezet, amíg készítek egy kávét, mondta Max, amikor beléptem a házba, miután feladtam a szöcském keresését. Elindultam a fürdőbe, belenéztem az üres üvegekkel teli kosárba, kevesebb palack volt benne, mint amennyiről a novellában írt Max és a kád is makulátlanul tiszta volt, nyoma sem volt mindannak az őrületnek, amit a szövegben olvastam. …
szept 29 2023
Balogh Ádám: Fóbia 6. (regényrészlet)
Jöjjön velem, beszélgessünk egy kicsit, invitált Max a nappaliba. Ha kérne még kávét, ne szégyenlősködjön, nyugodtan igyon a kancsóból, ha úgy látja hatékonyabbnak, bizonyára fényképezés közben sem gondolkodik sokat, ha exponálni kell, csak megragadja a pillanatot és elveszi. Tudni vélem, mit érez. Ne szerénykedjen, én sem fogok. Nyugodtan elmondhatja, ki maga, én is elmondom …
szept 01 2023
Balogh Ádám: Fóbia 5. (regényrészlet)
Láttam, az éjjel nagyot küzdött, majdnem elért a szoborig! Erre a mondatra ébredtem, és amikor kinyitottam a szememet, egy embernagyságú szobrot láttam pár méterre tőlem, ami egy kínai agyagkatonát formázott, olyat, amilyet a császárok mellé temettek egykor, és majdnem azt mondtam, hogy miről beszélsz, hiszen te magad vagy a szobor. Arra gondoltam, hogy bármennyire …