(A szerző az Erős Vár FC mezében, csapatkapitányként)
Feleségem dolgozik a hétvégén, lányunkkal kettesben megyünk anyámékhoz. Van társaság, meg jó ebéd is, nem kell vele nekem szórakozni.
Anyámmal megbeszéljük, mi van a nagymarosi házzal, lányunk székrekedésével, és hogy min dolgozom éppen. Apámmal politika, Pilinszky, majd úszó EB, nagybátyám állapota stagnál a pszichiátrián. Kérdéses dolog, hogy mi lesz vele.
Marad az öcsém. BLASZ III-as csapatunk kerete megfelelő, az egység is megvan, de sok a sérült, és egyáltalán nincs taktikánk. Hogy a fenébe kéne a kapuba juttatni a labdát. Azt mondja, csatárjátékom átalakult, Szalaira hajazok mostanában. Rendben. Reméljük, a Lille-nek sikerül, bajnokságot nyernek. Mi lesz, ha Rebrov tényleg elmegy. A jelenség, hogy Henry 12-esben játszott a válogatottban. Müller visszakerült. Aki őt nem érti, a futballt nem érti. Várhidi Borsodi feliratú pólója, suhogós bőgatyája, hitetlenkedő öröme az olaszok ellen.
Feljön egy emlék, gyerekkori vasárnap délután, helyszín a kőbányai Barátság Park, kis füves placc. Inkább az (!) emlék. Önmagában egész. Nagybátyánkkal, a környékbeli cigánygyerek Krisztiánnal és az apjával focizunk, a három Regős fiú. Szenvedélyes rohangálás, ösztönös, teljesen vak. Nagybátyánk kommentálja az eseményeket, szerepel, mi élvezzük a rivaldafényt. Aztán a lényeg, áttetsző gyerekkori kép. Titkos esemény, megírhatatlan. Esni kezd, nagybátyánk tölcsért formál kezeivel, éles hangon üvölt. „Az Old Traffordon eleredt az eső.” Beáll az eufória.
Öcsém lemondóan megállapítja, hogy ezt senki nem értheti. De nem csak ezt. Bátyánk ágyán éjszakánként bámuljuk a plafont, Hrutka, Mátyus és Lisztes vagyunk, repülőn a fantáziai vébé felé. Fantázia jó rendezőnek bizonyul. És persze mindenki focizott már esőben.
Lewának sikerült a rekord. Reméljük, Szánthó Regőt visszahozzák, kéne a magyar fiatal, jó bal lába van. Holman miért nincs keretben. Hangya megsérült. Én Balázst is hiányolom, elfogult vagyok. Bízni kell a mesterben. Már csak, még 19 nap.
Fityó wing-back lesz, vagy behúzza Rossi a két oszlop mellé. Ezek hárman Cét vagy Benzint megfoghatják, de Mbappé tempója zavarbaejtő. Agyon kell rúgni. Öcsém azt mondja, nincs sör a meccsek előtt, emlékekért megy. Szoboszlainak játszania kell, ő képes rá, megcsinálja. Szala kiharcolja, Domi berúgja, hátul bírja a fal. Először is, Gulácsi véd. A görögöknek sikerült 17 éve. Réhaklész és Rossi hasonló anyagból van gyúrva. Reméljük, együtt lesz a baráti kör a lelátón, de nem valószínű, az harminc-negyven ember, mindenkinek a mindenkije. Melyik Vargát dobnád be, ha baj van. Mi van, ha vezetünk. Mi van, ha gólt kapunk. Nego kotor egyet a franciáknak. Ki írná alá, hogy a döntőben kapunk ki. Legalább egyetlen egyet a Puskásban, ami még számít. Bólints, Szala.
Mi van, ha elered az eső.
