Nagy Norbert (1999, Marosvásárhely) jelenleg a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet
másodéves mesterképzős hallgatója, Kolozsváron él. Az f21 kulturális folyóirat
újságírója. Ez az első verspublikációja.
éghegy
a bennem elterülő táv
lélegzetekből érthető csak
a meghajlás erősebb a föltekintésnél
s te amúgy is
a lentben is ott vagy
szaggatottan haladok Mórijjá felé
hátranézni nem bűn
és én percenként megteszem
csak most sejtem igazán
a hegyen a lét köszönt rám
menekülni ha akartam
sem lehetett volna
a kövek csak nekem mutatták az utat
a pergamenekre próféciaként felvésett jóslat
megigazulásomat bizonygatta
félek
nem értem minek e furcsa zarándoklás
e víz nélküli szomjoltás
perlekedés azzal aki több mint magamtól
valaha is lehetnék
még mindig itt vagyok
hiába minden utópia
száraz a föld idegen a hegy
és az eltelt éveket
testemre száradt foltok hirdetik
tudom hogy hazudnak a tükrök
és hazudnak a jóslatok is
a hívó szavak biztatását
csak utódok ismerhetik majd
az éghegyet nézem
megingathatatlanul áll
büszkén
arra gondolok hogy ő is a megsemmisüléshez közeledik
mint mi és arra talán
te észre sem veszed
…..
ha minden elmúlik
marad-e valami bármi
vagy csak a semmi
de azt is nevén nevezzük majd
