Kovács Boglárka versei

felvonás

Egy ideje már csak a bőrömön belül kapok levegőt.

Az íriszen túl laknak az emlékek.

A színpadon nem nehéz elhinni, hogy mind normálisak vagyunk.

ma

kifolyt belőlem tizenkilenc év.
Én meg csak hagytam, folyjon, ha
már elkezdett olvadni a gleccser.

Reggel egy őz ébresztett.
Az őz szelíd, és
én nem akarok őz lenni.

dögszag

Próbafülke volt az éjszaka,
egymásba nyúltak kabátujjaink.
Bosszút pumpáló szívedet
a medvék majd megeszik.
Hozzád hasonlóan ők is
emberáldozatokat gyűjtenek.

Szeretet ez is.

Benézek a testembe, és
csak bántást és rontást látok.
Elkezdtem a kemót.
Ez az első kezelés.

negyed élet

Kívül egyensúly
Belül szabadesés

Kívül virágos
Belül rátapos

Kívül iszapos meder
Belül habzó folyamok

Kívül fogalmam sincs
Belül csak érzem

Kívül jó lesz
Belül rég rossz