- (K HG emlékei a magyar irodalom folyóirataiból (Látóhatár, Új Írás)
K HG előző jegyzetében arról vallott, hogy milyen jellegű nagyvilági életet élt ifjúkorában. Mivel tanulmányaiban a világirodalmi ismeretekből kapott kevesebbet, ezt szeretett és szívesen forgatott Nagyvilágja lapjairól akarta kiegészíteni. Volt azonban a korabeli iskolának egy másik nagy irodalmi hiánya is ez pedig a kortárs irodalom megismertetésének gyakori elmaradása, kimaradása a tananyagból. Evidens tehát, hogy egy irodalomért lelkesedő fiatalembernek a kortárs magyar irodalmi folyóiratokat is illik gyakran lapozgatni. De melyiket olvassa, melyiket böngéssze akkor, ha egyetlen folyóirat alaposabb átolvasására sincs megfelelő ideje egyéb bokros teendői miatt. Hiszen a német nyelvvel is meg kellett küzdenie, le kellett vizsgáznia számos olyan rendkívül fontos ismeretből, mint a szocializmus és kapitalizmus politikai gazdaságtana, mint a pedagógia, a pszichológia, avagy az etika. (Ez utóbbi tárgyból különösen A monogám család ellentmondásának feloldása a szocializmusban című fejezet rendítette meg szívét-lelkét, avagy írhatnánk azt is pusztította az átlagosnál is jobban agysejtjeit.)
Tehát K HG csak kapkodott ide-oda, csipegetett, mazsolázott ebből is egy kicsit és abból is egy kicsit, de még mindig nem talált rá a megoldásra hogyan tájékozódhat kora irodalmának legfontosabb eseményeiről, újdonságairól. Nagy örömmel töltötte el, amikor felfedezte a Látóhatár című tallózó folyóiratot és miután megismerte elő is fizette a vaskos kis válogatásokat. Sajnos a Látóhatár a rendszerváltás után eltűnt a látóhatárról. Alakult ugyan egy újabb irodalmi tallózó folyóirat, a Szépirodalmi Figyelő, amely cím adását K HG nem igazán értette. Arany János nagyszerű folyóirata ugyanis újdonságokat hozott nem pedig újra közlő szépirodalmi lap volt. És Arany János folyóirata rövid életében is többszörös terjedelmű volt ehhez a kéthavonta megjelenő periodikához képest. A 19. századi Szépirodalmi Folyóirat belbecsében lényegesen magasabb színvonalú volt, mint a 21. század elején induló egyre soványabb füzetek, amelyek legfeljebb külcsínyükben nőhettek fölé Arany János folyóiratának.
A Látóhatár segítette hozzá K HG-t, hogy mely folyóiratokat lapozza át rendszeresen és alaposabban a kortárs irodalomból. Az első számú természetesen Szeged nagy múltú folyóirata, a Tiszatáj volt, amelynek számait rendszeresen átnézte a könyvtárakban. Még azokat a számokat is olvasgatta, amelyeket a folyóirat betiltása után jelentettek meg. A másik folyóirat, amelyet aztán elő is fizetett az Új Írás volt. Már gimnazista korában felfigyelt Weörös Sándor versére benne, az Antik Eklogára. A disztichonos vers a testi szerelem első beteljesülését festi igen látványosan. Nem volt csoda, hogy felfigyeltek erre a versre a gimnáziumában a tornatanárok a biológia és földrajztanárok, szinte az egész tanári kar, és mindenki olvasta felháborodottan „a pornográf” költeményt, noha valószínűleg a szegedi Tiszatáj se járt sokat még a kezükben. Egyébként K HG már akkor sem tartotta sem felháborítónak sem pornográfnak, hanem kifejezetten szépnek. Már ahogy in medias res kezdi a vers „történet mondását” az is gyönyörű:
Mint akit ölnek törzse hanyatt dőlt, lába kalimpált,
Csontos mellem alá gömbölyü keble szorult…
Lehetséges, hogy már ez az élmény is közre játszott abban, hogy K HG később előfizetője lett az Új Írásnak. Különösen tetszett neki a lap esztétikus tördelése, képanyaga, amelyre úgy emlékszik, hogy az Kass János keze nyomát őrizte. Itt találkozott először egyik legtöbbre tartott kortárs író Nádas Péter kis regényével A Bibliával is. Ez is közre játszhatott abban, hogy amikor egy tanár kollégájával irodalmi műfajokat bemutató tankönyvet írt, a két választható olvasmányból a hagyományokat követő Jókai mű A nagyenyedi két fűzfa mellé A Bibliát ajánlottak a nebulóknak olvasásra. (K HG olvasóinak ajánlja figyelmébe, hogy a sokkal hosszabb régebbi irodalmi mű, az eredeti Biblia elolvasása is érdemes , bármily fáradságosnak is látszik az. Ne csak a hitbéli, de irodalmi értékei miatt is.)
