Category: Vers

Murányi Zita versei

21.-e amikor kisírtad a szemed úgy nézel ki mintha behúztál volna magadnak voltaképp a sors húzott be így olyan mintha letagadnád hogy időnként megmásíthatatlan úgy mész le a közértbe három táskád van kettő a szemed alatt és a kezedben is egy apróbb darab azt mondják milyen csinos vagy te meg fölkacagsz ilyenkor a mérleg se …

Olvass tovább

Regős Mátyás versei

Regős Mátyás Altatóra várva

felettük száraz hűlt lyukak bennük pilledő életek érzik hogy őrzik álmukat kihalt szép csillagsebhelyek

örök álomba ringató életaltató madárka énekelj nekünk így a jó főpróba ez a halálra

Időhiány

Még a csontot és a húst sem ismerjük, a lélek használatlanul hever hideg galaxisában. Agybanfakadó időhiány, beteg közöny és gyávaság. Lelkek lógnak …

Olvass tovább

Rózsa Boglárka versei

Rózsa Boglárka

Érthetetlen Furcsán néznek rám a szemközti ablakból kidülledt és vizenyős tekintetek pásztáznak pedig nem is csinálok semmi különöset átlagos szombat reggeli procedúra a hajam lóg kissé a szemembe de nem hinném, hogy ez annyira érdekes volna inkább megpróbálom figyelmen kívül hagyni azt a már majdnem tíz-tizenöt emberből álló csoportot ami a házam előtt …

Olvass tovább

Debreczeny György versei

 

mintha lenne itt valami három kollázs Konczek József Örökös tavasz c. verseskötetéből mert van itt valami mert van itt valami ami nagy huncut mosollyal a virágárusok fogai közé csempészi a rózsát szikrázó cserepek üvegtörmelék eldobott butéliák tele szeretettel

behajló tenyerem döbbentett rá hogy mivel fenyeget a sors keze pincepörkölttel szőlőfürttel a borfolt a Nagyalföldön …

Olvass tovább

Báthori Csaba verse

 

BÁTHORI CSABA SIRATÓ Esterházy Péter halálára 1

Egészen elmentél, egészen itt maradtál. Nem hiányzik itt, csak a szabad ember. Madár és lélek mind alacsonyan száll, szűkebb utakon nem kíséri angyal.

Hiába a szív, hangtalan a mámor. Hány mérget szívtam már a hallgatásból! Jaj, a magasság mindig idegenség, nélküled véges-üresek az esték.

Magunk fogyunk el, …

Olvass tovább

Csontos Márta versei

Visszaszámlálás

 

  Öregszik bennem az idő, percekbe fogynak az órák, s az évekkel rohanó létidő hossza is rövidülni látszik. Én vagyok az ártatlan az üldözött, aki haladékot kér a túléléshez, s közben mindenféle mesterkedéssel ártani próbál önmagának, hogy magával rántsa, elhurcolja reményét Eliot szent erdőjébe, ahol kasztrált vadként bujkálnak az exitusra ítéltek, helyüket keresik …

Olvass tovább

Száva Csanád versei

(család, hangulat)

a vita következtetése csak és kizárólag a monológ végpontjában állhat ahogy megállsz a bejárati ajtónál ahogy megállok az ablak mellett hogy mérjem és hallgassam a napot aztán még beszélünk rosszul szétsimított mondatokban hallgatunk kicsit jól nagy falat csendekben csendecske becézgetés már csak hangokat adunk ki már csak hangulatokat (a hangoknak nincs értelmük – …

Olvass tovább

Load more