Category: Portré

Lapszámajánló 2019/2 – Társművészetek

Idei második lapszámunk Társművészetek rovatában Kostyál László, Pánczél Petra, Péter Zsombor és Turbuly Lilla írásai képzőművészetről, filmről, színházról. A kritikák mellett egy nekrológ is olvasható a lapban: életének hetvenötödik évében elhunyt Szekeres Emil festő-, grafikusművész, Kostyál László búcsúzik tőle. 

Kostyál László: Életképek – a 70 éves Szényi Zoltán jubileumi kiállítása

Előre kell bocsátanunk: a címbeli kifejezés alatt nem zsánerképeket értünk. Esetükben nem a mindennapok ellesett, a művész ecsetje által időtlenségbe merevített pillanatairól van szó, hanem – primer megközelítés szerint – egy eddig hét évtizednyi életút vizualizált emlék-töredékeiről. E kis közbevetés ugyanakkor annak szól, hogy a kiállítás valóban hét évtized emlékképeit, egyszersmind azonban hét évszázad élményanyagát …

Olvass tovább

Képes beszámoló a budapesti lapszámbemutatóról

A legújabb, 2018/4. számunkkal és Merő Béla Volt egyszer egy… Reflex Színpad című kötetével vendégeskedtünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2018. szeptember 17-én. A rendezvényről fényképes tudósítással számolunk be.

Képes beszámoló az egerszegi lap- és könyvbemutatóról

Zalaegerszegen, a Keresztury Dezső AMK Caféban mutattuk be legújabb, idei negyedik lapszámunkat és Merő Béla Volt egyszer egy…reflex Színpad című kötetét. Az est házigazdája Bubits Tünde főszerkesztő volt. A képeket Lukács Zoltán készítette. Képek ITT!

Emlékszem… – Merő Béla írása

“Jóska azt mondta: „Most írjuk alá egymás személyiét.” Aláírtuk és lebélyegeztük, állandó színház címmel. Kimentünk és beültünk Koplár autójába, és elmentünk Szegedre, egyenesen be a klubba. A színészek és a műszak ott vártak ránk. A Jóska szerződtette a színészeket, én meg a műszakot.” – Merő Béla Radnóti-díjas rendező visszaemlékezései a “35 éves a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház” című sorozatból.

Az első évek Zalaegerszegen – Böhm György visszaemlékezése

“Erről a fantasztikus előadásról szinte már mindent megírtak. Mielőtt elkezdtük a darabbal a munkát, Ruszt megkérdezte, mikor olvastam, mondtam, öt éve. Akkor most ne olvasd újra, nem akarom, hogy „gyávák” legyünk, előbb beszéljük meg, merjük bátran kitalálni. Megbeszéltük, bátran(!) kitaláltuk, és csak utána olvastuk el újból a művet.” – Böhm György Jászai Mari- és Nádasdy Kálmán-díjas rendező visszaemlékezései a …

Olvass tovább

Színházi élet – Rajzolatok – életút interjú Mészáros Tiborral

“Ahogy kaptam a terheket, úgy mélyedtem bele a munka különböző rétegeibe egészen odáig, hogy megkaptam az első önálló tervezési munkát és lassan egyre többet. ” – a Magyar Teátrum-díjas Mészáros Tibor díszlettervező mester visszaemlékezéseit lejegyezte Pénzes Csaba.

Kültelkek ködlovagja – In memoriam Mózes Attila

“Mózes Attila, a kültelkek ködlovagja ezt tette valamennyi írásával. S tette úgy, hogy megfogadta Nemes Nagy Ágnes tanácsát − „Ne mondd soha a mondhatatlant, / mondd a nehezen mondhatót” −, tette a dolgát, amire szerződött az élettel. Elmondta, amit el kellett mondani. A nehezen mondhatót.” – Az egy évvel ezelőtt elhunyt Mózes Attilára Bene Zoltán …

Olvass tovább

Emlék-jelenetek – Sándor János önéletírása

 

„A színház olyan, amilyen a társadalom, és a társadalom olyan, amilyen a színház.” (García Lorca)

I.

Értelmiségi családból származom, ami elég furcsa, mert a nagyszüleim nem voltak értelmiségiek. Apai nagyapám Tamásiban született, a postánál dolgozott, pénzes postásként, ami akkor nagy dolog volt. Az apai nagyanyám erdélyi volt Barótról, cselédlánynak jött föl Pestre, ő tanította …

Olvass tovább

Visszaemlékezés négy tételben

I.

Én azt hittem, hogy soha nem tudom abbahagyni a színházat, hogy ne éljek ott, ne lehessek ott… Ez már más világ – nem az én világom. Nincs már az a családias hangulat, mint ami a kezdetekben és a későbbiekben is volt, illetve amit számtalan helyen megtapasztaltam a pályám során. A klubban nem …

Olvass tovább

Load more