nov 19 2022
Gyászban, válságban nem elsősorban a fennkölt eltökélések a veszélyesek, a nekibuzdulás, aminek jutalmául az ember a háztetőkön süvítő szelet fogadja, éles és könyörtelen, mintha maga a sátán súgná biblikus súlytalansággal, hogy ez az arcodat tisztító jéghideg csak a kezdet, ugorj, kispofám, megtudod, mi az a nullszaldó. Persze film ezekből lesz, de ahogy a gyilkosságok …
nov 13 2022
május 1. vasárnap
Mégsem álmodom a kávéillatot, reggel a konyhaasztalon gyertya vár, csésze, frissen szedett csokor, citromfű, medvehagyma, amit a kert ad tulipán és jázmin között, találgatom, melyik lány lehetett (eltalálom), a kávé mellé kerül egy darab anya húsvéti gyümölcskenyeréből, kiszáradt már, nem kellett senkinek, most felértékelődik, végül minden; együtt vagyunk, …
okt 30 2022
Terhelési regény
Előkészítés
Adott egy derékfájós beteg és az aranymetszés elve. Előbbi vagyok én, az utóbbi pedig egy természetben is megtalálható egyensúly szimmetria és aszimmetria között. Lényege, hogy az egész úgy aránylik az azt alkotó nagyobbik részhez, ahogy a nagyobbik rész a kisebbikhez. Vegyük az én problémámat. Legyen ez az egész, aminek csak a …
okt 29 2022
Ami a világhelyzetet illeti, az együttérzés hirtelen, de annál meghatóbb hullámai elapadóban: egyre ritkábban nézek az égre, hogy milyen jók is vagyunk így ketten, ő fenn, én lenn, dübörgünk, Dumbó. Viszont annál gyakrabban nevetek, mintha negyven felé kezdeném, ha nem is be-, de úgy látni, hogy a nap nem valami szörnyeteg emésztő vagy …
okt 16 2022
A lezárásokból akkoriban épp visszább vettek, de megkönnyebbülés nélkül folyt tovább az élet, azzal számoltunk, hogy előbb érkezik el a tél, mint a vakcina, pár napos tervek távlataira szorítva mozogtunk, amennyit lehetett. Ami kettőnket illeti, a válás kimondása után rövid megkönnyebbülést éreztünk, aztán hideget. Pár napra visszakozott, de a status quo visszaállításáról nem lehetett …
okt 02 2022
Ami az igazi Berlin közérzetét illeti: elnácult a város, már ami a művészek megbecsülését illeti, veti fel egy posztoló – névre brazil, profilképre DJ – a berlini expat csoportban. Minden a gazdag fehérek kezén, drága az albérlet, rohadt bankok stb., melyik európai város olyan most, mint Berlin volt tíz éve, teszi fel a …
szept 21 2022
Április 1.
Megnyitom a csapot, újratöltöm a poharat, a színéről eszembe jut a két doboz Tuborg a hűtőben, nem szabad, mondom magamnak, már túl vagyok azon az időszakon, amikor nem találtam kivetnivalót a hajnali ellensörben, terjed a hideg a hasamban, talán a klór miatt képzelem úgy, hogy szemcsés köd burjánzik a belsőszerveimen, ádámcsutka, …
szept 16 2022
A kiköltözés tizennegyedik, a járvány hetedik hónapjára olyan házasok lettünk, mint a viccbeli szakik, akik az olcsó, jó és gyors munka három jelzőjéből bármelyiket, de legfeljebb kettőt tudnak teljesíteni. Mi értelmesen, őszintén és egymással tudunk úgy beszélni, hogy a háromból legfeljebb kettő megy.
Értelmesen és őszintén: nem vagyunk jól. Jellemző, hogy a gyereknek kell …
szept 10 2022
Március 1.
Az jár a fejemben, hogy a tegnapi Bréda Ferenc Irodalmi Körön üldögéltünk az asztalnál, és nem szóltunk semmit egymáshoz – barátok, jó ismerősök. Meredtünk egymásra, telefonra, iszogattuk a vizet, sört, ki mit. Nem tudtunk felszabadultan évődni, nagyon lassan megy, rozsdásan. Mintha újra a két évnyi pandémia szellem lebegett volna felettünk. De most …
szept 03 2022
„Nem minden magyar tehet arról, hogy magyar.”[1] Továbbmegyek: nem minden magyar tehet arról, hogy gyáva vagyok és ugyanakkor erőszakos. Ezt fontos már az elején leszögezni, mert most a biciklizésről lesz szó, és ott az a leosztás, hogy ők: normálisak és németek, szemben velük meg én: veszélyes és gyáva vagyok és magyar.
A biciklizés olyan, …
