Category: Irodalmi tükör

Juhász Tibor versei

Végérvény

Cigányjósként nézte a munkavédelmi bakancsokat, a sár- és nyálfoltokat, a kávézacchoz hasonló fekete port a falnál. Komorrá vált, arcához emelte kezeit, az ujjak alatti bőrkeményedést bámulta, meg ahogyan a mocsok beszáradt a vonalakba.

 

Lelkibéke

Elfordítják az öngyújtókat, megigazítják a tárcájukat, dohánytasakot raknak az alátétek közé. Egy buszjegyet a hamutartóba tesznek, közömbösen nézik akkor …

Olvass tovább

Ayhan Gökhan verse

Noé bárkája

A kék bárka perverz és kiélt nő, állandóan enni kér és kap is. Noé, nevén az ékezet állatok sírásának megdőlt kottavonala, a vonalak közé került szorongás fuldoklása ér árvíztől árvízig. A név, mint érint- ésbe belefáradt, lusta bőrönd, öntelt terheket őriz: szorongást, állatbelekbe csavarodott elég- tételt, vizes párnákon aludt fejek nyoma az anyák …

Olvass tovább

Gerevich András versei

Úton hazafele

Nádasdy Ádámnak

 

Miután elnyalta a desszertet,

hány tragédiát

bír még el Hamlet?

Lerobban a troli,

rossz címre megy a taxi,

Ophélia nem jut el a kolostorig.

Végül ki marad életben,

ha a színészek

nem értik a szerepet?

 

 

Cartolina

Nádas Péternek

 

Toszkána ölelkező lankái

a zalai dombság

elheverő, buja testét …

Olvass tovább

Ahol a két magány összeér – Szentmártoni János Szomjúság című kötetéről

 

„…két ember voltaképpen két kör, amely bizonyos részben közös halmazt képez. S ahol a két magány összeér, ott a közös élet. Minél nagyobb ez a halmaz, annál nagyobb a testi-lelki egyesülés. De mindig lesz olyan tartománya is az embernek, ahol csak maga van és az Isten.” (Szomjúság, 183. oldal)

Szentmártoni János Szomjúság című kisregénye …

Olvass tovább

Az élet alig elviselhető abszurdsága – Orbán Ottó életműinterjú-kötetéről

Színpompás ostrom lángoló házakkal – furcsa hatással lehet ez a szembeszökő belső ellentmondással terhelt cím arra az olvasóra, aki először veszi kezébe az Orbán Ottó életműinterjúját tartalmazó kötetet, mely a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatának új részeként jelent meg. A költő vallomásába belemerülve azonban mindinkább érthetővé válik, hogy a címhez hasonló paradox élmények, tapasztalatok …

Olvass tovább

Sokszorosan költészet – Bánki Éva Fordított idő című kötetéről

 

A regény egyik középponti figurája bizonyos Illighaen, a tudós normann krónikás. Ha mármost egyéb népek mellett normannokról is szó van itt, akkor nyilvánvaló: középkori történettel találkozunk. Krónika formájú elbeszéléssel, amint minden igazi elbeszélés valamiképpen „krónika” a földön. Meg, persze, meseszerűséget is tapasztalunk, megint csak a vérbeli epikára jellemző módon. Lényeges megjegyezni ugyanakkor, hogy ez …

Olvass tovább

Aki “naponként árvább” – Szendrey Júlia naplójáról

Szendrey Júlia egyike az első olyan nőknek, akik nemcsak férjük révén – múzsaként, a „feleségek feleségeként”, majd a „nemzet özvegyeként” –, de alkotóként, saját jogukon is helyet vívtak ki maguknak a magyar irodalomban. Versei és elbeszélései mellett többek közt Andersen meséi az ő átültetésében láttak először nyomtatásban napvilágot, s naplójegyzetei ugyancsak értéket képviselnek. Ezért is …

Olvass tovább

Interjú Németh Klárával

Számítógép melletti beszélgetések, avagy kérdések egerszegi képzőművészekhez II.

Németh Klára

Hol értek életre szóló hatások? Középiskolába Pécsen jártam. A hetvenes években érkeztek a városba azok a fiatal művészek, művészettörténészek, akik teljesen friss szellemiséget képviseltek, és csoportjuk meghatározó szerepet kapott a művészeti életben. A Pécsi Műhely vezetője, Lantos Ferenc rövid ideig tanárom  volt a gimnáziumban, szakkörébe …

Olvass tovább

Load more