Jalta és baltanyél − érdekes összefüggés ez. Nagyon szeretném megtalálni a kapcsolódást, ha egyáltalán lehetséges bármit is meglelni ebben a tárgyban. Sajnos nem tudom a megfejtést. De most elhagyom a céltalan gépírás-gyakorlatozgatást, mert új helyzet állt elő. Ugyanis Zoli fiam egy olyan, 1957-ben megjelent zalai újságcikket juttatott el hozzám, amelynek vérlázító tartalma minden idegsejtemet a legfájdalmasabb rángatózásba srófolta fel. Édesapámat rágalmazta meg ebben a szennyes firkálmányban egy szoci vagy komcsi bértollnok. Hazugságait a történelem már megcáfolta, de aljas, mocskos írásának hangulata egy eddig még soha nem elképzelt rémmese hangulatát ültette a fejembe.
Az újságcikk rágalom áriája, olyan ijesztő, borzongató rémálomba taszított, hogy órákig feküdtem az ágyon, a hideg lelt, a fejem tüzelt, testem csurom vízbe fürdött. Amikor felriadtam egy-két percre még jobban gyötörtek az álomvízió rémképei. Huhogjatok csak baglyok, kuvikok és másfajta halálmadarak hazánkban és más európai országokban, a sajtóban és a médiában, ahol csak azt gondoljátok, hogy erre szükségetek van, ti nyomoroncok!
Fél álomban azt hallottam a rádióból, hogy egy szteroid nevű aszteroida zuhant házunk udvarára, sisteregve lángra lobbantotta a félbe vágott diófát.
Mi volt ez? − kiáltotta rémülten a vakíró, majd recsegést hallott a rádióból, és egy halk, monoton hangon ismételgetett idegen nyelvű szöveg jutott el a fülébe. Bekapcsolta számítógépes fordítóját. Az éterből a következő magyar nyelvű figyelmeztetés hangzott el sokszor egymás után:
− Figyelem, figyelem! Szögediek és más csongrádiak öt kilométeres körzetben öltözzenek nagyon melegen és bújjanak el minél mélyebb pincékbe, üregekbe! A Szteroid nevű aszteroida az Önök körzetében robbant szét, hatására súlyos következmények sújthatják világukat!
Egy kétórás álomtalan rettegés után egy valamivel tisztább hangú rádióadás ébresztette a vakírót.
− Figyelem, figyelem! A Man-szigeti manx nyelvű adás veszélyjelzését továbbítjuk, a zabari közvetítőállomásról. Most kaptuk a hírt, hogy a norvég fjordok mélyéről rettenetes erővel és intenzitással elindult, mintegy húsz kilométeres sávban egy nem mindennapi lehűlés, egy gigászi hideghullám.
A Man-szigeti adásból az is kiderült, hogy a fjordok mélyéről télapók emelkedtek ki, és indultak el dél felé. Az egyre növekvő nagyságú télapók formája és alakja, ijesztően villogó szénfekete szemeik és a vállukon lógó automata géppisztolyok nem sok jót ígértek az útjukba kerülők számára. Vigyázat! Ezek a rettenetes, bevándorló norvég breivik-télapók mindent és mindenkit jéggé dermesztenek, majd jóízűen nyalogatják az állatokból, emberekből és növényekből keletkezett jégkrémeket.
Ezután a vakíró álmát egy újabb robbanás zavarta meg. A Szteroid aszteroida ismét szétrobbant, valahol a Balti-tenger táján. Következményeként fekete hó kezdett esni piszkos, sűrű csomókban Fehéroroszország és Ukrajna határán. A félelmetes eseményt és következményét, a mindent beterítő havat a helyszín miatt később csernobilhónak nevezték el a tudósok. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hóemberek akciója tökéletesen lehűtötte a csernobili kupola alatt izzó atomhulladékot. (Az itt keletkezett „fekete lyukat” a térség egyik régi vezetője nevéről Lukas Enklávénak nevezték el a földrajztudósok XXII. században.) A fekete hóból növekvő fekete hóemberek nyugat felé fordultak, és kezdték megsemmisíteni az Európai Unió nyugati tagállamait. A fekete hóembereket különösen nagy ujjongással fogadták a német tartományokban, hiszen első látásra segítségre szoruló, szerencsétlen afrikai feketebőrű menekülőknek hitték őket. Azonnal befogadták a virágzó német ipar és mezőgazdaság új erőforrásait, munkásait, remélve, hogy bejövetelük új munkaerőt jelent majd a gazdaságban. Mire észlelték tévedésüket, addigra számos virágzó nyugati földterület feketévé és kietlenné vált. Az erről szóló riasztó tudósításokat a zabari rádióállomás adásaiból hallották meg a magyarok. Egy magyartanár félelmében így idézte Petőfit: „Piros az ég alja, alig hanem szél lesz”, vagy talán olyasmi, ami annál sokkal-sokkal rosszabb.
A rémhírek hatására kukkolók lepték el a Szeged városi köztereket és utcákat. Ugyanis bemondta a magyar királyi rádió, hogy a norvég fjordok mélyéről hamarosan a magyar alföld irányába is vándorútra kelnek a vérengző télapók. Végiggurulnak az országutakon, miközben egyre óriásibb gömbökké hizlalják testüket. Ha ez így megy tovább, hazánkat elnyeli az új jégkorszak, Szegedet pedig átnevezhetjük fridzsidernek. Így riogatták a kukkolókat a hivatásos riogatók, azaz a magyar sajtó munkásai, valamint a magyar pártok politikusainak derékhada. Szép jövő vár ránk, kedves magyar honfitársaim! A híradások pontosan elmondják a betojt embereknek, hogy a jégszörnyek a koronavírusokat is ezerszeresére nagyítják majd, és kihal az emberek kilencvenkilenc százaléka.
Minden reménytelennek látszik.
Az emberek, vagyis a Szeptember, az Október és a November is ilyen kétségek és félelmek között találták a tanácstalan magyarokat. Nem tudták, kinek higgyenek, lesz-e még valamilyen kiút, de egy ici-pici kivezető ösvény legalább. November közepe van, várjuk csak meg a negyedik embert! Bizonyára eljön majd a December is, és benne a karácsony.
Nem egy politikus, hanem egy csoda, egy klímaváltozás. A hószörnyek eltűnnek, villámgyorsan elolvadnak. Többet nem sújt le ránk a nép nyelvén már Hiszteroidának átkeresztelt aszteroida. A nagy mágus − vagy mai szóhasználatban: a szeszélyes klímaváltoztató − visszatekeri történelmünk óráját legalább tíz évvel. Ezt az egy évtizedet kezdhetjük újra átélni, elölről.
…de szép is lenne.
