Relatív
Vörösen játszik az éjjeli égbolt
az ablakom üvegén.
Rajta a most és benne a régvolt;
összemosódik a fény.
Csillagrendszerek omlanak össze
másodpercek alatt.
Tét nélkül játssza meg; ennél mi lenne szebb.
Visszaverődnek, az ujjadat vonzza:
bár egyszerű lenne és könnyű a mozdulat,
mégis elvéted a célt.
Hisz oly relatív az egész,
ami itt marad: mind elenyészik.
Kitavaszodott
Az ablakok előtt
levelet bontottak a szilfák;
elrejtik az éjszaka kiszűrődő lámpafényeket.
A jeleneteket magukba szívják;
ne lássa senki.
A lombok elnyelik a hangokat.
Minél élesebbek a segélykiáltások,
annál nagyobbra nőnek a fák
az ablakok előtt.
