- 01., péntek
A felkérés óta eltelt bő három hét alatt kitaláltam a napló ívét, megfogalmaztam az első mondatot, „Félig leeresztett matracon ébredek egy bútorozatlan lakásban, Szegeden”, és még izgalmas idézetet is választottam hozzá: „Egy hálózsákban szokott aludni, amit gondosan összehajtogatva a legalsó polc alá dug, ha elhagyja ezt az odúját”[1]. A saját ágyamban ébredek, Pesten, a vírus miatt bezárkózva. Ennyit az ívről.
- 02., szombat
Emlékeztető: a yang víz-tigris évére javasolt hozzáállás a taoista „hagyd, hogy minden alakuljon magától” attitűd, az év hexagramja szerint kívül (☴ – szél) hihetetlenül sok változás, állandó mozgás várható, miközben belül (☵ – víz) ott lesz veszélyként a megrekedt, beszorult akarat, ami szembe akar szállni a változásokkal, ezt a makacs akaratot el kell engedni, hagyni kell, hogy a külső változás felbontsa, hogy megszűnjön az ellenállás, a szél elpárologtassa a vizet, és ha ez sikerül, akkor sikeres lehet az idei év.[2]
- 03., vasárnap
Biztató egybeesés: a Facebook feldobja a Scolar kiadó szimpatikus marketinges álláshirdetését („Az álláshoz tartozó elvárások: … írók, költők, művész emberek, és az olvasás szeretete …”), és pár órával később egy barátom elárulja, hogy a Scolarnak fogja elküldeni a kéziratát; szeretni fogják, remélem, nemcsak a művész embert, hanem a kéziratot is.
- 04., hétfő
„Hölgyeim, közlekedés közben nem bámészkodunk!”, az ablakom alatt óvodás csoport kel át az úton.
- 05., kedd
A biztonság kedvéért az utolsó pillanatig elhúzott karantén vége, „a beteg legalább 3 napja láztalan (9), légúti tünetei megszűntek (meg), és a tünetek kezdete óta legalább 7 nap eltelt (13), gyógyultnak nyilvánítandó, közösségbe engedhető”[3], a többiek nyugalmáért egy negatív gyorsteszt, bepakolás a holnap kezdődő FISZ-táborra, a vírus egyetlen tartósnak tűnő mellékhatása: rászoktam a háton alvásra.
- 06., szerda
Hotel Királyrét, ebédlőnek berendezett trófeaterem, kétszintes, pókhálós kovácsoltvas csillárok, csámpás gyertyaizzók, a falon szarvas- és őztrófeák, egy kisebb őzkoponya agancsáról cukorspárgára fűzött, üres töltényhüvely lóg.
- 07., csütörtök
Este kerekasztal-beszélgetések a print és az online folyóiratokról, kiugrott IT-sként meglepő, de könnyen elfogadható érv a print folyóiratok fenntartása mellett Szirák Pétertől: nem tudjuk még, hogy a digitális archívumok mennyire lesznek tartósak, de ha valamit kiadtak nyomtatásban a XVI. században, mondjuk száz példányban, lehet, hogy csak három, öt vagy nyolc példányban, de még mindig létezik.
- 08., péntek
Beállt a ritmus, reggeli után szerkesztői proszeminárium Károlyi Csabával, aztán kétszer két óra prózaműhely Zoltán Gáborral; Csabától megkapjuk a titkos receptet: prózaíróknak napi két kilométer úszás kötelező, hogy bírják az ülőmunkát (augusztustól kipróbálom), Gábor a szokásos szempontok: műfaj, nyelv, ív, dramaturgia, szövegközeli észrevételek, stb. mellett, olykor helyett azt is vizsgálja, kapcsolódnak-e az egyes szövegek valamely nagy, aktuális elbeszélésfolyamba, mint például a zaklatás-történetek, a háború, a klímakatasztrófa; szóba kerül az író feladatának, felelősségének kérdése, a kis és nagy tétek, jókor jött ez a tábor, jókor jönnek ezek a beszélgetések, fontosabbak most, többet adnak, mint egy-egy konkrét szöveg működésének boncolgatása.
- 09., szombat
Záróprogram a táborlakók felolvasása („szövegpokol”) előtt: Károlyi Csaba és Nádasdy Ádám beszélgetése, Csaba kedvesen provokál („Szereted a hazádat?”, „Mit tettél ma a hazádért?”), Nádasdy tanár úr bölcs derűvel válaszol („Tanítottam, ez például szerintem fontos” (pontatlan idézet)), nincs óvatoskodás, nincs szemérmesség, komoly és kemény témák, haza, vallás, melegség, nyelv, a beszélgetés mégis biztonságos, megnyugtató és inspiráló, szeretetbuborék a kisréten, befejezésül felolvasás, meghatott közönség, a szervezők Snickers-tortával köszöntik az idén hetvenöt éves tanár urat, csillapodnak az érzelmek, cukorban oldódik a meghatottság, finom a torta, a legjobb falat a pár milliméter vastag Snickers-szelet(-szelet) a szélén, nekem nem jut, Anitta Gleb kettőt is kapott, egyet nekem ad, aztán a tortája alatt talál még egyet, így mégis kettő jut neki, rend van a világban.
- 10., vasárnap
Fáradt autózás a hajnali négyig tartó táborzáró-buli után, Királyrét-Budapest-Szekszárd, dallambetörések, tiéd az élet, tiéd a tánc, késői ebéd, életmentő olasz pizza, végre jó minőségű és jóízű étel, a pincérfiú bal füle mögött tetoválás, szálkás betűk, nem bántam meg semmit.
(Ajánlott irodalom: Dan Pink: The Power of Regret, Canongate Books, 2021.)
- 11., hétfő
Szekszárdi Magasiskola – Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia és Írói Mesterkurzus, és, legalábbis ma, Érzelmi Hullámvasút, múlt héten az egyik műhelyvezető betegség miatt lemondta a tábort, a hullámvasút itt még csak melegített, a rossz hír a megoldással együtt érkezett, pillanatok alatt lett helyettes, a tábor első napjára viszont a másik műhelyvezetőnk is lebetegedett, közben elmegy a víz a szálláson, buktuk a reggeli zuhanyt, a vécét legalább esővízzel le lehet öblíteni, locsolókanna a hordó mellett, apró bosszúság, de mivel épp nagyon sajnáljuk magunkat, ez is nagyon fáj, kell pár óra, míg rátalálok a „hagyd, hogy minden alakuljon magától” attitűdre, nem is magamtól találok rá, az segít, hogy elkezdem tanácsként osztogatni, és persze estére minden megoldódik, a szervezők szerveznek, megvannak a helyettesek, a mára lebetegedett műhelyvezetőnk covid gyorstesztje negatív, nincs baj, leszállunk a hullámvasútról, a délutáni előadásokon (Bazsányi Sándor, Szolláth Dávid, Pad-est) már semmi nem vonja el a figyelmet az irodalomról, és hajnali kettőkor, miután a négyfősre apadt keménymaggal bejártuk Szekszárdot, és visszaérünk a Komjáthi Borteraszról (szőlőhegyről) a szállásra, már víz is van.
- 12., kedd
A „hagyd, hogy minden alakuljon magától” attitűd kiváló, ha egy napló tartalmáról van szó, vagy ha azon izgulunk, hogy egy jól szervezett írótáborban hogyan oldódnak meg a vis maior problémák, de ha Pesten lennék, most nem hagynám, hogy maguktól alakuljanak a dolgok, kimennék én is a Margit-hídra.
„… megmondták a művészeti embernek, hogy csak mert elnézést kért az alkalmatlankodásért, az nem jelenti azt, hogy már nem is alkalmatlankodik.”[4]
- 13., szerda
Látszólag ellentmondó javaslatok a szövegemre, egyrészt erőteljes bővítés, novellából akár kisregény, másrészt mérsékelt húzás, az első argentintangó-órák ugranak be, hónapokig gondolkodtam hasonló feladványokon, „legyél határozott, de gyengéd”, most nincs zavar, várom az augusztust, hogy dolgozhassak a szövegen, először egy mérsékelten húzott és bővített novella, aztán később, talán, ha elfogytak az aktuális feladatok, elgondolkodom a kisregényen is, de ahhoz még sokat kell érlelni belül ezt az anyagot.
- 14., csütörtök
Ideje volna megtanulni: írótáborba nem megyünk JBL nélkül.
- 15., péntek
A tábor zárónapja, az utolsó műhelyek, nyilvános felolvasás, hurka-kolbász-csülök-hekk, búcsúölelések a lacikonyhásnál, szellemi kimerültség és egyben feltöltődés, a harmadik Magasiskolám, köszönet a szervezőknek, Liebhauser Janónak, Dicső Zsoltnak és Ódor Jánosnak a változások kezeléséért (is), köszönet a beugrós műhelyvezetőknek, Márton Lászlónak, Ágoston Zoltánnak és Szolláth Dávidnak.
- 16., szombat
Pihenőnap.
- 17., vasárnap
Teljesen Rambo, mondja a pénztáros fiú a benzinkúton, amikor a bankkártya-terminál végre eldönti, hogy sikeres volt a tranzakció, úgy látszik, Rambo örök, legutóbb úgy tizenöt éve, az Opera melletti Moriban került elő, a férfivécében, a fal melletti piszoárnál álltam, beállt mellém egy srác, te is Rambo vagy, kérdezte, visszakérdeztem, te is Rambo vagy, ismételte, persze, válaszoltam, bólintott, visszafordult, befejezte, kirázta, az ajtóban megállt, végigmérte a piszoárra várakozó srácot, és ütött, ököllel, fejre, tőle nem kérdezte, hogy ő is Rambo-e.
- 18., hétfő
Bútorozatlan lakásban ébredek, Szegeden, bő két héttel a tervezett után, de az előre megírt mondat most sem működik, túl optimista voltam a matraccal kapcsolatban, teljesen leeresztett alattam, hiába teszteltem otthon üresen, hiába foltoztam be, hiába fedtem ragtapasszal a gyanús pontokat lefekvés előtt, tervezési hiba, az elektromos pumpa házánál enged el az anyag, finoman szivárog, kivételes élmény, ha háton fekszel, átölel és ringat, valamikor négy után arra ébredtem, hogy nyom a padló, fölkászálódtam, betoltam a leeresztett matrac alá egy jógaszőnyeget, aludtam tovább, rég aludtam ilyen jól, most reggeli kávé a teraszon, napszemüvegben, aztán két nap Szeged, semmi konkrét cél, csak ismerkedés a várossal, ahogy Kolozsváron tanácsolta egy helyi srác: „fogjál neki eltévedni”.
- 19., kedd
Tegnap este hattól tüntetés, fél nyolcig maradtam, aztán elsétáltam úszni, 2 km, ez még nem a recept, csak minimális készülés a szombati Balaton-átúszásra, kilenc után sétáltam visszafelé, a tüntetők lezárták a régi hidat, zene, biciklik, futártáskák, ücsörgés, krétarajzok az aszfalton, sárga szívben KATA, elhallgat a zene, közlemény, a közlekedési társaság felvette velünk a kapcsolatot, itt vár egy troli a híd végénél, azt kérik, ezt az egyet engedjük át, hogy a sofőr hazamehessen aludni, gyors cihelődés, a troli óvatosan átgurul a hídon, a tüntetők visszaülnek az útra, folytatódik a zene.
- 20., szerda
„Örömmel értesítjük, hogy PSD2Direktíva jeligével beküldött A barátnőm sűrűn nyom entert című pályázati anyaga shortlistes lett, vagyis az előzsűri beválogatta a 11 legjobb pályamű közé.
…
A PesText csapata”
- 21., csütörtök
Új játék: prózapingpong Péterfy Gergellyel, négykezes novella a Szófa felkérésére, egy-két bekezdésenként passzolgatunk, nálam a labda, a magamnak felállított szabályok az impró alapszabályaiból is merítenek: ami le van írva, az már megtörtént („igen, és …”), minden körben hozok legalább egy határozott döntést, hogy ne csak gyarapodjon, de épüljön is a szöveg és minden körben több új ajánlatot is adok, hogy a partner válogathasson, mihez kapcsolódik.
- 22., péntek
Szia, mit adhatok, van poharad, akkor kétfélét tudok ajánlani, van ez a hivatalos Művészetek Völgye pohár, háromszáz forint, visszaváltható, vagy vannak ezek az egyedi tervezésű, színes Momentános poharak, ez is háromszáz, ez sajnos nem visszaváltható, de támogatod vele a társulatot, gondolj bele, hazaviszed, januárban meglátod, előtörnek a kapolcsi emlékek, úristen mennyire jó volt a Momentán udvarban, oké, köszönjük, és melyik szín legyen, rendben, és mit tölthetek bele, fehér vagy rosé, Irsai, olaszrizling vagy Sauvignon Blanc, és milyen arányban, parancsolj, egészségedre, Lili, felütsz nekem egy vicét és egy poharat, köszi, a pult végén tudsz fizetni a kolléganőmnél, köszönöm, ki a következő, szia, mit adhatok, van poharad?
- 23., szombat
Balaton-átúszás, Révfülöpnél hínár, iszap, az első párszáz méter kínlódás, de túljutok rajta, lassan megszokom a vizet, lecsillapítom a légzésemet, keresem a tempót, két kilométer körül van meg a flow, egyenletes mozdulatok, kar, láb, levegő, rekonstruálhatatlan tudatállapot, összefolynak a képek, egyetlen konkrét élmény maradt meg: a túlparton a boglári dombok egybefüggő zöld masszája hirtelen részletgazdag tájjá válik, úszószemüvegben is kivehetőek az eltérő árnyalatú erdőrészek, négy kilométernél elkezdem tervezgetni, mit fogok enni, ha végeztem, mandulás jégkrém, sajtos lángos sok fokhagymával, remélem, most is adnak almát a célban, legutóbb, négy éve nehéz volt az úszás, vihar, hullámok, hideg víz, akkor marhapörköltre vágytam, 4.5 km, fáradok, egyre nagyobb a cél, az utolsó hétszáz méteren mindenki rákapcsol, egymást is húzzuk, hiába déli part, még az öt kilométeres bója után is lehet úszni, lassan beérünk a sekélybe, bedurrant a combom, totyogok, mint egy pingvin, két óra negyvenkettő, az ötödik úszásom, a második legjobb időm.
- 24., vasárnap
– Szia! Mit adhatok?
– Szia! Egy gin-tonikot kérek.
– Oké. Kérhetek egy személyit?
– Hú, azt a sátorban hagytam. Azt elfogadjátok, ha telefonon belépek a Neptunba?
– Persze. Milyen szak?
– Angol-töri.
- 25., hétfő
Gyilkosos játék az udvarban, egyszerű szabályok: húzol egy nevet, húzol egy gyilkos eszközt, őt, azzal, úgy, hogy élő játékos ne lássa, halottak, vendégek nem számítanak, akit megöltél, annak megöröklöd a küldetését, majdnem a teljes stáb játszik, több, mint harminc potenciális gyilkos és áldozat, mindenki gyanakszik mindenkire, szövetségek alakulnak, egyedül sehova, de néha lankad a figyelem, az első áldozatomhoz csak hat perc kell, gyilkolok Művészetek Völgye műsorfüzettel, forgalomirányító bójával, kulccsal, öngyújtóval, párnával, kedvességkártyával, a hetediket elkapkodom, nem tudom már számon tartani, ki él még, légycsapóval támadok, gyilkosság közben lebukom, így én halok meg, percekkel később rám talál a gyilkosom, elkésett, a saját badge-emmel ölt volna meg, tulajdonképpen nem is baj, hogy lebuktam, csak perceim voltak hátra, így vagy úgy, de lejárt az időm.
- 26., kedd
Zenei improvizációs workshop Pirisi Lászlóval és Szőke Szandrával, loop stationön, zajokból készül a zene, műanyag flakon, hajkefe, chips-es zacskó, gumicsacsi, bot, dobogunk, tapsolunk, dúdolunk, László zongorázik, Szandra énekel, szeretném annyira érteni, tudni a zenét, mint ők, sajnálom az elvesztegetett gyerekkori szolfézsórákat, azt is csak idén értettem meg végre, mi a különbség a dúr és a moll skála között, mitől hangzik ennyire másként a kettő, pedig végtelenül egyszerű a matematikája, mások a hangközök, ennyi az egész, tényleg jobban kellett volna figyelni szolfézson.
(Ajánlott irodalom: Dr. Kesztler Lőrinc: Zenei alapismeretek, Athenaeum kiadó, 2013)
- 27., szerda
Random találkozás tavaly itt Kapolcson, egy arc az előző életemből, néhány éve részt vett egy céges tréningemen, a pult mellett ültem, amikor észrevett, épp nem voltam beosztva, a környezet- és dress code-váltás ellenére megismert, nem várt sikerélmény, ajándék, hogy ennyi idő után is pozitív emlék neki a tréning, beszélgettünk tervekről, karrierváltásról, ma megint találkoztunk, most bent voltam a pultban, töredezett beszélgetés kiszolgálás közben, egy év összefoglalva néhány mondatban, kölcsönös öröm egymás sikerei miatt, kölcsönös biztatás, jövőre folytatjuk.
- 28., csütörtök
Szabadnap, mászkálás, a fazekas udvarban korongozás, a hölgy szorosan fogja a vendégek kezét, vezeti a mozdulatokat, tucatkistányér csigavonallal, semmi önállóság, az egyéni alkotás illúzióját sem adja meg, ragaszkodom hozzá, hogy egyedül dolgozhassak, inkább legyen ronda, vagy akár bukjak bele, de legyen őszinte, az agyag fele leesik, csámpás kis kübli készül, mécsestartó, esetleg csésze a pu-erh teához, elégedett vagyok, mászkálunk tovább, este CSNK, „Csodáljuk ami szép / Abba szeretünk ami csorba”.[5]
- 29., péntek
Az udvar mai vendége Halász Judit, előadás előtt köré gyűlünk a backstage-ben, a színészek kérdezgetik, ő mesél, azonnal visszamegyünk gyerekbe, hasonló hangulat, mint a FISZ-táborban Nádasdy Ádámmal, békés derű, buborék, emlékbe egy random bölcsesség Halász Judittól: az a különbség a sízés és a tenisz között, hogy síelni csak a legjobb felszereléssel szabad, különben életveszélyes, teniszezéshez viszont nem szabad megvenni a legjobb felszerelést, mert ha drága ütővel nem éred el a labdát, kiröhögnek.
- 30., szombat
A záróbuli napja, dupla shift, az első műszak az eső miatt laza, hatan gyűlünk a pultba, szétosztunk egy Skandit, mindenkinek egy lap, poénvadászat, „Mély nyomot hagyott a tegnapi szabadtéri előadás, nagyot alakítottak a színészek és a szúnyogok” (nem pontos idézet), a bulishiftben folyamatos pörgés, elfogy a fehér rum, hiába próbáltunk hétközben rendelni, kupakhiány van a háború miatt, elfogy a chips, a sós ropi, elfogy a narancslé, kiürül az utolsó sörös hordó, elfogy a barackos ice tea, jön sör, elfogy a vodka, elfogy a jäger, fél három, “I want to see you out that door / Baby bye bye bye”[6], elfogy a zene.
- 31., vasárnap
Vége a fesztiválnak, vége a júliusnak, holnaptól visszafordulnak az arányok, kevesebb program, kevesebb ember, kevesebb természet és passzív dohányzás, több munka, több írás, olvasás, több csend.
[1] Zoltán Gábor: Mézet venni, Vásárlók könyve, JAK füzetek, 1997.
[2] Mireisz László előadása alapján, Tan Kapuja Buddhista Egyetem, Holdújév-ünnepség, 2022. február 1.
https://www.youtube.com/watch?v=jsMBxwwT0jY
[3] Nemzeti Népegészségügyi Központ: Eljárásrend, SARS-CoV-2 okozta fertőzések esetén követendő járványügyi szabályok, 2022. január 14.
https://koronavirus.gov.hu/sites/default/files/sites/default/files/imce/nnk_eljarasrend_2022.01.14._uj_karanten_szabalyok.pdf
[4] Anna Burns: Tejes, Scolar Kiadó, 2020., Greskovits Endre fordítása
[5] Csaknekedkislány: Momés lány
[6] NSYNC: Bye Bye Bye
(Megjelent a Pannon Tükör 2022/5. számában.)
