Legfrissebb lapszámunk debüt-rovatát Sánta Miriám és Szabó Fanni egy-egy versével ajánljuk.
Sánta Miriám: Kislány éji dala
Ha nagy leszek, éjszaka leszek.
Kioldom a kötelet a nyakadból.
A meglazított hurkon át
távozni fog a keserűség.
Kiengedem a fonataimat,
és a szalagokat belőlük cafatokra tépem.
Minden hajszálam magától fog
rátekeredni a hársfák virágaira.
Játékaim a macskakövek lesznek
de sosem nyúlok hozzájuk.
Könnyebb lesz, ha nem kell
felemelnem egyiket sem,
ha nem kell kockát forgatnom
labda helyett kezeim között,
nem kell éleket csiszolnom
hogy az áhított formát megkaphassam.
Csak körbe néznék, megmarkolnám
a szoknyám szélét és elindulnék haza
a sötétségbe.
Szabó Fanni: Kőlenyomatok
Talán olyan a vers, mint a kesztyű,
melyet lehúzunk és kifordítva látjuk: saját bőrünk az.
Gyurkovics Tibor: A vers
Szép emberek szültek ilyenné,
öröklődő hajlamok lomjait
takarítom utánuk.
Elteltek tejfoltos hajnalok,
fogyatkozó emlékek rosttalan
szálait csomózgatom.
A fogak és az összes hajszál
csak kőlenyomatok.
A kesztyűk vagyunk, kifordítják
hajnalonként bőrünket,
levedlettük formánk rétegeit,
amibe beleöntöttek, kiszárítottak.
