Egy különleges (és különös) sorozat jelenik meg oldalunkon a 2018-as évben: Egy filosz töprengései címmel egy magát megnevezni nem kívánó szerző szövegét adjuk közre folytatásokban. Hetente egy rész, januártól decemberig. Kalandozás a régmúlt irodalmában (is), rejtvény és kihívás, aprólékos elemzések és markáns vélemények hétről hétre. – “Dr. K HG” jegyzetei, 5. rész
5 (K HG-nak Minkáról is Madách jut az eszébe…)
K HG igen nagyra tartotta Minka 1900-ban született verses drámáját, a Donna Juannát. (Az 1900 vajon még 19. század vége, avagy már a 20. század kezdete? – töprengett K HG a 21. század 2010-es évében, a szőke diáklányka vizsgáján. Majd úgy döntött, ezt se kérdezi meg a vizsgázótól, s a probléma megoldását jegyzete olvasóira bízta …) Azért tartotta nagyra a verses drámát, mert ebben látta azt a művet, amely Az ember tragédiája ihletkörének méltó folytatása. Péterfalvi Szathmáry Károly: Az asszony komédiája című drámai költeménye silány utánérzés, harmatgyenge utánzás volt csak, egyetlen ötlet kivételével: meg akarta írni a Tragédia női párdarabját, pendantját. Neki nem sikerült. A századfordulós dráma viszont méltó párja a koncepciójában és kompozíciójában igen jeles madáchi műnek. Donna Juanna életének szimbolikus stációi a fogantatástól a Ginster virágában reinkarnálódó öröklétig mellé tehetők Ádám útkeresésének a teremtéstől a történelmen átívelő megtéréséig. (Ez volt a reklám helye …)
K HG nem gyűlölte és még csak le sem nézte a reklámot. Van könnyű és komolyzene, van krimi és történelmi regény, van amatőr és profi sport, ezek nem értékkategóriák, gondolta. Mindent lehet és szabad reklámozni is. Jól és rosszul. K HG nosztalgiával gondolt a régi jó szellemes reklámversekre: – Mondja Marha, mért oly bús? / – Olcsóbb a hal, mint a hús! – (Milyen csodálatos világ lehetett a kor, amikor ez a reklámszlogen még igaz volt…) Aztán egy másik kedvence: Jogosítvány nélkül hajtja, / egészségét rendben tartja / Hunyadi János keserűvíz. (Milyen igaz ez is, állapította meg K HG, keserűvizét kortyolgatva…) Vagy kicsit később: – Mozijegyet egyet vegyek? /– Vegyél kettőt, veled megyek! (K HG eme reklám idejében nagyon szeretett moziba járni, s rögtön két darab rímélményt hozzá is költött: 1. Kitaláltad? Mozijegy! / Nesze kettő, nem is egy! 2. Mit szeretsz a Roziba’? Menjél inkább moziba!)
De manapság reklámmérgezése van az embernek, állapította meg szomorúan dr. K HG. Unos-untalan szembejön vele mindenütt egy önhitt, pökhendi reklámmondat: De hülye azért nem vagyok! Dehogynem! – gondol a reklámmondat kiötlőjére, majd elszégyelli magát. A hülye másfél száz évvel ezelőtt még nem volt sértő, pejoratív, az elmebetegeket hívták így. Bizonyíték erre Frim Jakab szakkönyvének címe: A hülyeség és a hülyeintézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire. (Felhívom a nyájas Olvasó figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy ez a könyv a 19. század végén született, tehát nem hihet egy olyan felháborító, aljas értelmezési lehetőségben, miszerint ez a cím netán egy mai Magyarországról szóló munkácska címe lenne… – fűzte hozzá mindehhez K HG.)
Tehát a reklám nem felesleges (mindig), nem haszontalan (olykor-olykor) és hivatalból nem üldözendő még a jegyzet írójával egy húron pendülők között sem. Hiszen Madách sem idegenkedett tőle. Kamaszkori drámájának, a vérgőzös fiók-Néróról szóló Commodus kéziratának végére ezt firkantotta: Hirdetés. Urak! Szép látványosság, néznivaló lesz. Keresztényeket tépendnek el tigrisek. (K HG tudta, hogy mit jelent az utolsó mondat. Úgy döntött: ezt jegyzete olvasóinak is elárulandja. Íme, a mondat mai magyarul: Keresztényeket fognak széttépni tigrisek.)
És még reklámverset is írt Madách!!! Így hirdet a Tragédia marketingese, a Nyegle:
Az emberek javára fáradék, Ezt szedték hajdan a nagy fáraók.
S im, itt van a dicső eredmény: Ez Tankréd bűvös bájitalja;
Ez az edényke élet-elixir, E szépitőt használta Helene,
Melytől megifjul a beteg, vén. Ez Kepler asztrológiája.
(A képről: A Commodus dráma kéziratának utolsó utáni lapja)
(Folytatjuk…)
