Egy különleges (és különös) sorozat jelenik meg oldalunkon a 2018-as évben: Egy filosz töprengései címmel egy magát megnevezni nem kívánó szerző szövegét adjuk közre folytatásokban. Hetente egy rész, januártól decemberig. Kalandozás a régmúlt irodalmában (is), rejtvény és kihívás, aprólékos elemzések és markáns vélemények hétről hétre. – “Dr. K HG” jegyzetei, 2. rész
1 (Örkény egyperceséről és rólam: K HG-ról)
IN MEMORIAM DR. K. H. G.
– Hölderlin ist ihnen unbekannt? – kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
– Ki volt az? – kérdezte a német őr.
– Aki a Hyperion-t írta – magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
– Kik ezek? – kérdezte az őr.
– Költők – mondta dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?
– De ismerem – mondta a német őr.
– És Rilkét?
– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.
A jegyzetíró jegyzete a novelláról:
Mindig szerettem Örkényt, ahogyan lát. Fösvényen bánik a szavakkal, kopár, száraz, mint egy sivatag. De szósivatagának felszíne alatt egy kőolajtenger rejtőzik. Mekkora kincs és mekkora veszély. Egy percben egy korszak minden lényeges jegye: történelem, kultúra és sötétség, iszonyat, tragikum és katharzis. És vajon honnan tudta a szerző, hogy én is ismerem Hölderlint, hogy németül is elolvastam a Hyperiont és még Rilkét is megkíséreltem fordítgatni? S azt is nagyon szeretném tudni, hogy milyen furfangos módon láthatta meg keresztül lőtt hullámat a lódög mellett, a gödör mélyén?
Talán feltűnt, hogy ez a néhány dadogó mondat inkább rólam szólt, mintsem Örkény novella-epigrammájáról. Példaképemnek dr. K.H.G.-t választottam, de nem az ő jegyzeteit akarom a következőkben felkutatni, vagy újraalkotni. Csak azt mesélem el, hogy van némi közöm a novella tragikus hőséhez. Az itt következő feljegyzések nem dr. K.H.G.-tól származnak, hanem tőlem: dr. K HG-tól.
2 (K HG névválasztásának magyarázata)
A jegyzetíró további jegyzetei:
K HG tehát én vagyok. Nem K. H. G., Örkény „felesleges embere”, élhetetlen és mégis halhatatlan szemüveges, csapott vállú, gyérülő hajú tudóskája. (Noha sok mindenben szeretnék hasonlítani hozzá, s néha önértékelési zavaraim közepette azt hiszem: hasonlítok is). Csak dr. K. HG vagyok, ezt a nevet nem csak és nem első sorban Örkény ürügyén választottam. A dolog úgy áll, hogy én mindent úgy jegyzek meg, az emlékezetem úgy működik, hogy egészen távol álló, egymástól gyakran száz százalékig eltérő dolgokat is összekötök, egybeolvasztok, s kimerevítek képzeletem vetítővásznán. A szabad asszociációk mesés szövevénye segít tehát eligazodnom a világban.
A K,H,G betűket mostanában több százszor leírtam munkámban, egy magyar költő verseinek kiadását készítve elő. A három betű rövidítése: K = kézirat, HG = Halász Gábor. A versek szövegvariánsainak, az új kiadás pontos szövegének megállapításához ezt a két dolgot kellett főként figyelembe vennem: hogyan írta le az adott verssort a költő a 19. század közepén, s hogyan jelent meg ez a sor a költő összes verseinek első összkiadásában 1942-ben.
Jegyzeteim jó része tehát filológiai szöszmötölés. Filológus-féle bogaras tanárember vagyok, s csak remélem: van még magyar ember, aki a filozófia (=a bölcsesség szeretete) mellett a filológia (=a nyelv szeretete) művelőit sem tartja a lódög mellé, a gödörbe lövendőnek. (Ugyan még a hivatásos irodalmárok nagy része is felesleges úri passziónak tartja a filológiát. Hát még a filológia szót sem ismerő, és nem értő csendes? – inkább hangos! – funkcionális analfabéta többség, a „nem írok, nem olvasok, én modern magyar vagyok”-hitben élők milliós serege!
Pedig már egy 1862-ben a Kisfaludy Társaság tagjainak küldött ajándék kiadvány 3405. sorában megjelent a jóslat, hogy „Négy ezredév múlva a Nap kihűl”, amiből megérthették volna, legalább a Kisfaludy Társaság tagjai, hogy igyekezni kell a Föld megmentésével… Persze akkor még tudtak olvasni az irodalmárok. De ők sem voltak filológusok, hiszen nem vették észre, hogy a költő által három szóban külön írt Négy ezred év helyesírási értelmező javításában mekkora szarvashibát vétett Arany János kiadása. Így aztán az ő kiadását követő több száz megjelenés ezután nagyon sokáig Négyezred év-nek javította a K-t (= kéziratot). Még HG (=Halász Gábor) is. Pedig a 0,0004 év csak közel másfél nap, olyan kurta idő, hogy még egy kiváló falanszteri tudósnak sem sikerülhet haldokló Földünket újra éleszteni ebben a 36 órában. Talán a 4000 év elég lesz – reménykedett dr. K HG, aki ezt hibát észrevette és javította 1999. évi kiadásában …
(A képhez: K HG csak szeretett volna úgy fordítani Rilkét, ahogy ezt Kányádi Sándor tette!)
(Folytatjuk…)
