
- Feladod a fogadalmakat, mert semmivel nem vittek közelebb az élethez.
- Talán ebben az évben újra visszatér az irodalomba vetett hited: bár megtaposták a naivitásaid, de van ok az örömre is, például jót reggelizel, és élvezed az év első napsütését, noha bentről; elringatózol csak a fényben.
- Véda ismét írt chaten; alig hihető kedvességgel közeledik, egy angolnás könyv hozott titeket össze, most még hetek óta tartó beszélgetéseitek idéznek fel benned szép emlékeket, de egyelőre nem mered elmondani neki, hogy mennyire a zsánered: gyönyörű nő, nap süt be, ha mosolyog.
- Egy tökéletes pillanat, amikor visszahúz az álom: holnapután az első munkanap, most még tiéd az összes napszak, az ágy, az akolmeleg.
- Menekülnél a munkahelyről, menekülnél a családi perpatvarok elől, bárcsak tartana téged 31 évesen egy védőháló, de amit kifeszíteni mégis minek…
- Elkezdtél szerelmet érezni egy nő iránt, akit mintha egy előző univerzumból már ismernél, akit félszavakból is.
- Végre dolgozni is tudsz, lehetőségeket fogalmazol meg, aztán egyik pillanatról a másikra összeomlasz: eleven seb a tavalyi vesszőfutás.
- Túl magas a vérnyomásod, kimondatott: de vissza tudsz-e belőle venni, létezik-e az idegeskedésnek életmódja, vagy az folyton csak az élet ellenében hat?
- Elhagytad-e végleg a komfortzónát, amikor munkát vállaltál, stresszel, hajhullással, szívritmuszavarokkal?
- Az idei év első verse a madarakról szólt, egy cinege foglalta el az ablakodhoz hajló platánfa gyönge ágát.
- Elönt a régóta sehol sem érzett bizalom Véda iránt: az összes problémára gyógyírral szolgálna, de úgy érzed, csak lassan avathatod be őt életed titkaiba.
- Kemény István Kishit-versét egymás után többször is elolvasod, és a szemedbe fut a könny.
- Táncban elmerülni, táncban feloldódni, kiszaladni éjszakára a hidegbe, a messzeségig.
- A vízhordó türelméhez és kitartásához hasonlatosan munkálkodni csak.
- A szerelem micsoda: érzések egyvelege, a bizalom folyamatos fenntartása, örök lángolás vagy csendes egyetértés?
- Vállald fel a kiszolgáltatottságot: bölcsebb és nyugtatóbb.
- Szerelmes vagy a fővárosba, kátyúkat kerülgetsz, utcarészleteket ismersz fel, emlékekbe ragadsz, majd azokat elengeded.
- Egy vonatút ringat el, gondolsz egy szájra, ami végigcsókolt előző este: beleveszel a tájba, és már semmi sem idegen.
- Bereményi Gézával készítesz interjút, eleven a huszadik század, nem félsz, nagyapádra gondolsz, te már nem beszélgettél vele eleget.
- Beavatod irodalmi vágyaidba a világ legcsodálatosabb nőjét, odafekszel az ölébe, hallgatod a szívverését, miközben átjár az érzés, hogy nincs hely a földkerekségen, ahol lenne pillanat boldogabb.
- Van, amikor nincs mit mondani, csak örülni annak, hogy elalszik melletted a szerelmed, és amikor hajnalban odafordul hozzád, biztos vagy benne, hogy felejthetetlen szépet álmodott, ilyen lehet a végtelenség, két párhuzamos, ami a boldogságban találkozik.
- Te tudtad, de nem mondtad; ő tudta és mondta is: megfogalmaztátok együtt az érzéseket.
- Salgótarján-Budapest: két végpont, ami összeköti 71 év tapasztalatát, de ami köztetek van, az keretbe nem foglalható, megzabolázhatatlanabb, vadabb és szabadabb.
- Lehet, megint be kellene fejezni az írást.
- Újraolvastál egy Hajnóczy-novellát, és egyre biztosabb vagy, hogy van szeretetlen szerelem.
- De jó, hogy nincsen ezekhez közöd.
- Valami más kezdődik el, valami más múlik el, valami másról mondhatnál többet, keveset.
- Egy tánc szeretkezés előtt: gyönyör, ami történelmi mélységek közt folytatódik.
- Felerősödtél, megkapaszkodtál benne, kád szélén, kút káváján, már nem sodródsz, valahová tartozol.
- El akartad mondani az előző napi mondatot, hogy hihess benne.
- Véget nem érő, feledhető, sebezhető, de támadhatatlanul őszinte és minden eddiginél igazabb.
(Megjelent a Pannon Tükör 2020/2. számában. Az “Egymondat” sorozatban arra kérjük szerzőinket, hogy egy hónapjukat dokumentálják naplószerűen, naponta egy-egy mondatot leírva.)
(Fotó: Simon Bettina, forrás: a szerző facebook-oldala)
Zalaegerszeg MJV
Nagykanizsa MJV
