Szeifert Natália: Presszó

Pontban este tíz óra huszonöt perckor vágódott ki a Presszó ajtaja, és belépett rajta Grósz András buszsofőr, magasan, meghatározhatatlan színű, felgyűrt ujjú ingben és farmernadrágban, magával hozva egy kis fűszagot. Derűs, lemondó mosolyától fekete szakálla a füle irányába húzódott. Nem volt rajta a hosszú bőrkabátja, mert még langyos volt a szeptember. Már az ajtóból odaintett a pultosnak, legjobb barátjának, Kertész Jánosnak, aztán kezet fogott néhány asztalnál ülővel, akik mind azonnal meg akarták hívni valamire, de Grósz András egyelőre annyit mondott, talán később. Biztos lehetett benne, hogy később is akadnak majd szép számmal megvendégelői, de az első pohárral maga akarta kikérni magának.

Az egész helyiségen eláradt egy enyhe bizsergő izgatottság, a várakozás öröme, pusztán a tudattól, hogy ma is történik még valami, hiszen megjött A Groszi. Bizony, megjött, megérkezett, lazán a pulthoz sétált, kezet rázott Jánossal és letámaszkodott. Komótosan kortyolgatta a sörét, a hátában érezve a törzsvendégek tekintetét, amelyről azonban nem vett tudomást, kivárta, amíg valaki megszólítja: Groszi, mit hoztál ma nekünk?

Egy ütemet ismét kivárt, mert ütemérzéke az volt neki, mint többször megjegyezte, az kell a jó buszsofőrnek is, akárcsak a költőknek, fel kell tudni venni az út ütemét, akár a vers belső ritmusát. Kivárta hát az egy ütemet, ami után már a legtöbben csak rá figyeltek, megfordult, kissé széttárta a karját, aztán maga mellé eresztette, úgy festett, mint egy vállfára dobott jelmez, megvakarta a szakállát, aztán a feje búbját, és belefogott.

 

Föl-alá járok útjaidon minden kilométered egyszerre sűrű és üres

Szívemben arany napraforgó izzik mint alattam a hathengeres csak

nálam nincs hibrid rásegítés

Anyám bocsásd meg nekem hogy nem végeztem el a jogot – megfogadtam

rendes jogász leszek munkások ügyvédje síkra szállok az érdekeikért – szisszen

alattam az ülés és sziszegve zárul az ajtó szuszogva horkolják végig az utat

mögöttem a rokonlátogatóba utazók és az egyetemisták akik vidékre haza egy

napra vagy hétvégére várva hogy visszatérjenek vagy gyomorgörccsel a vizsgáik

miatt mert fogalmuk sincs a következő évtizedekről a bedőlő lakáshitelüket

még el sem bírálták rémálmaikban sem készülődnek a zárt szájú hivatalnokok

és egy csempe meglazul abban fürdőszobában ahol egy évtized múlva

zuhanyozáskor az egész burkolat egyszerre válik el a faltól de még a szerelem

ígérete mindig ott van ott lebeg körülöttünk mintha mindenki tudná

hogy semmi másért nem érdemes élni de senki sem mondhatná ki

És gördülünk az úton kopóréteg kötő és alap és végül az úttükör legalul

tükröződünk odalent fejjel lefelé gurulunk Csodaországban ahol

minden majdnem ugyanilyen de a majdnem azt jelenti hogy nem

Fent falvakon át kerítések fogsora mentén reménytelen házak között unottan

basznak a kutyák a hátsó kertek alatt üreges álmok szorulnak a cserére váró

tetőszerkezetek alá bütykös kezek markolnak egymás szívébe vagy

jobb híján a puszta földbe az íze a számban egy súlyos ütés után kóstoltam bele

ezerkilencszáznyolcvanhatban a csetényi bisztró hátsó udvarán ahol azt a

kedves arcú zárkózott fiút próbáltam meghívni egy italra ki mondhatta volna

meg hogy egy nap polgármester lesz egy másik faluban

feleséggel és nagy nehezen összehozott két gyerekkel és csak titokban a pesti

éjszakában ölel majd hozzám hasonló nyurga fickókat

Csodaországban fejünkkel lefelé már rég végzetes kalandunk emlékeiből élünk

túl a lobogáson amikor a fő téren álló háborús emlékműhöz hasonlítottam

a falloszát bóknak szántam és ő annak vette aztán bejártuk az ország útjait

fejünkkel lefelé lábunk az égbe taposott és kapaszkodtunk a napraforgótáblák

sárgájába örökké izzó napraforgó vagy mondtam neki bóknak szántam

és ő annak vette amíg egy nap valamelyikünk elfáradt félreértett valamit

vagy csak megunta a folyamatos kielégülést de örökké ott maradtunk egymás

szemében ahogy az út ott marad és emlékezünk

Itt fent látom már vár a bekötőutakon ténfergő beherbálozott álomtalan

kétségbeesés várnak a térkővel betakart főterekre karcolt buszmegállók

és a városok határában

az építkezőknek épített üzletek lerakatok telepek mindenki építsen magának

és ők szót fogadnak jó magyarok és építenek ha beledöglenek is telket

vesznek a szomszéd faluban maradnak leszúrják magukat is

a földmérő karók mellé aztán lebegnek

mint a lelakott polgármesteri hivatalokon a fényes címeres zászlók láttam

a napraforgótáblákat betakarítás előtt fáradt országom súlyos fejei

szétszáradt szirmokkal Anyám hová tűnt a régi ragyogás

mikor felejtettük el magunkat ünnepelni egyhelyben

menetelünk a szotyolaköpködők nyálas szájáig és már csak

annyi reményünk van hogy a száraz héjunk majd a foguk közé

szorul mint a magánerdők vadcsapdáiba a rókakölykök

kanyarból kifelé gyorsítok zörög a csontom csupasz húsom alatt

mögöttem minden szem lecsukódik óvatosan fékezek hogy

a gyárak HR-részlegeiből hazafelé tartó pályaelhagyó pedagógusok

kipihenhessék aznapi árulásukat két megálló között nyugodtan

lebegjenek a sehollétben már nem ott még nem otthon mert

út közben vagyunk a legjobb helyen mindenki tudja amikor

nincs mit tenni mást csak hátra dőlni és remélni hogy a gondolatok

elmaradnak mögöttünk mint csaholó farkasfalka és már arra sem

gondolunk hogy ugrani kéne közéjük állni és együtt vonítani Anyám

az utolsó idegösszeomlásod emlékének köde lebeg a feltört útsávok

fölött de most is mint mindig csak a kopóréteget cserélik

 

Félperces csend követte a Groszi szónoklatát, aztán egy emberként kezdtek tapsolni a vendégek, volt, aki hujogatásra ragadtatta magát. A Groszi ezután elfogadta a hozzá legközelebb ülő srác ajánlatát egy korsó sörre, rövidet most nem kért, mert másnap még dolgozik. Egy cigi megsodrásába kezdett, amikor belépett a Presszó nyitott ajtaján a mindig elegáns Dömötör László, és fennhangon benyögte a szokásos mondatát: – Remélem, már vége van Miszter Országúti Búbánat mai performanszának.

A Presszó közönsége nevetett, mint mindig, habár egyikük sem tudta volna eldönteni, valóban gúnyolódik-e.

(Megjelent a Pannon Tükör 2025/6. számában.)