Boldog
Elvérzek lassan,
ahogy a papírra az utolsó sorokat írod.
Boldogsággal tölt el a gyümölcsök potyogása a fehér felületen,
azt hallgatni, ahogy potyogsz mindenhonnan.
A csuklómon tort ül a csillogás,
végérvényesen kimondta fölöttem ítéletét a halál.
Nincs már semmi dolgom, csak nézni a vadgesztenyét,
ahogy lassan kipattogzik a burkából,
és a sündisznók hazacipelik szürkeségüket.
Csak hátradőlni, és hagyni,
hogy átszúrd a pipacsokat, a hajnalt, és az ereszt,
ami bágyadtan fölém heverészik.
A másik bármi lehet
Egy ember, egy galamb,
ami kézenfekvő,
mondjuk egy puha koppanás az ablakon,
ami hajnalban jelzi,
hogy végre hazajöttél.
12 ember egy szobában találkozik,
én elmegyek onnan,
hogy neked legyen helyed,
ilyenkor ragyog a nap,
fel-le sétálok
a Deák Ferenc tér és az
Astoria között, céltalanul,
naponta legalább százszor.
Azt mondtad, ott vársz,
hogy majd egyszer ott leszel.
Tudom, hogy ez nem igaz,
mégis tavaszi szagok feszítik
a bódékat, és az emberek
levetkőznek kabátjaikból.
Egy galamb kihűlt teste
lassan átmelegszik.
Nem lep meg már semmi,
csak mosolygok, ő pedig csipeget,
mintha mi sem történt volna.
Így történik errefelé a minden,
galambképű csoszogás,
hogy összetalálkozunk félúton,
az Astoria és a Deák Ferenc tér között,
hogy a másik bármi lehet,
ha helyet készítesz neki magadban.
Zalaegerszeg MJV
Nagykanizsa MJV
