
Sírjanak a fiúk, hadd sírjanak!
Hazafelé köves úton hadd rohanjanak!
Repül a boszorkány, lába nem éri
a földet, suhan, suhan. Koccan az ég
foga az éjben. Hadd szaladjanak!
Sírjanak a fiúk, hadd sírjanak!
Boszorkányt, ha meglesték,
hadd szaladjanak! Mákot szórnak
hátuk mögé, nem mernek,
nem mernek visszanézni.
Száll a boszorkány, suhan,
suhan, kiált a feketeségbe:
Miért ne lennék dühös rátok?
Meglestetek,
ujjal mutogattatok.
Miért ne lennék dühös rátok?
Meglestetek,
ujjal mutogattatok,
anyáimat fölgyújtottátok.
Titkomat már kiköpöm,
ujjatokat eltöröm. Széketek,
a széketek veletek fog égni.
Hívjátok apátok, hívjátok ide!
Szórjon hamut, dörzsöljön fokhagymát!
Éjszaka nem ment meg senki.
Sírjanak a fiúk, hadd sírjanak!
Karácsony éjjelén hadd rohanjanak!
Miért néz a sötétbe, bele a boszorkány
szemébe, önként a szemébe?
Hadd szaladjanak!
Kopaszok a fák, sebeket karcolnak,
és álmodnak, álmodnak az állatok.
Visít a boszorkány, fogja az átok.
Pereg a hó, mákkal keveredik.
És szedi a boszorkány, szedi a mákot.
Szedi a boszorkány, szedi a mákot.
(Megjelent a Pannon Tükör 2024/5. számában.)
Zalaegerszeg MJV
Nagykanizsa MJV
