Legfrissebb számunk “Egy mondat” című rovatában Tillmann J.A. (április) és Petőcz András (május) szövegei olvashatók. Mindkettőből idézünk, ajánlóként, néhány “napot”.
Petőcz András: Mondatok – május
(részlet)
8. Ma reggel meghaltam kicsit – elképzeltem, ahogy szélütötten fekszem, nem nyitja rám senki az ajtót, és múlik az idő, elképzeltem, láttam a szélütött arcomat, egy pillanatra, aztán felkeltem az ágyamból, megittam a kávémat, és elkezdtem a napot.
10. Növekedett a feszültség, nem akar enyhülni, nem tudok ellazulni, komolyan félek, a május mindig rettenetes hónap, ilyenkor betegszem meg, nem tudom, miért, talán azért csak, mert várom, hogy vége legyen a tanévnek, letudjam mindazt, ami kötelezettség?
11. Közeledik a hétvége, ma volt osztálytársakkal volt érettségi találkozó, változatlanul elsősorban is az osztályfőnökünket ünnepeljük, vagyis nem annyira magunkat, vagy egymást, ez csodálatos, meg gyönyörű, meg értelmetlen úgy, ahogy van.
12. Hétvége, lehetne lazulni, mégsem tudok, a jövő hét lesz az utolsó, zárás a szépírósokkal, felolvasások, és közben azon rágódom, hogy az a tanítványom, aki értelmetlenül és ostobán megvádolt, mert nem foglalkoztam eléggé a szövegeivel, vajon eljön-e a zárórendezvényre, remélem, nem, minden egyes gesztusomra fokozottan vigyázni kell, mert mindenből lehet ügyet kreálni, nem könnyű megszokni azt, hogy szép, új világunk itt van, a nyakunkban.
13. Őszintén beszélni, beszélni, beszélni, lehet-e, valaha lehet-e majd, mindarról beszámolni, ami volt és van, és ezáltal bálványokat dönteni, le, le a porba, vajon lehet-e elmondani valaha is, hogy akit feltétlenül tisztelünk, korántsem tiszteletreméltó, persze, kell-e elmondani, lehet, hogy nem is kell, minden jó, ahogy van.
Tillmann J.A.: Aranykori megfigyelések
Egymondat-április
(részlet)
1. nap fénypontja, amikor a kávé és a füst felhajtó erejével szemlélhető az ég kékje. (Nem lévén ismételhető, csak napjában egyszer.)
2. A korszellem egyre markánsabb formákat ölt: a poszthumán emberhez méltó alakzatok, az autók hol a vicsorgó vadak, hol a varangyok varázslatos vonásait mutatják.
3. A közvetített valóság, ahogy azt pl. vezető helyi változata megjeleníti, maga a hatványozott zűrzavar és zagyvaság: gigászok a gané szintjén, a szépség a szánalmasság szomszédságában, a fenséges a fertelmessel elegyítve, egy oldalon jelenik meg.
4. Amilyen mértékben izolálódunk egymástól, olyan mértékben válunk az összeköttetés médiumainak kiszolgáltatottjaivá.
5. A Nyugodt Nap Éve, amit gyerekkoromban egy bélyegen láttam, olykor ma is eszembe jut; a nyugtalanság évei közepette egy Nyugodt Nap; amikor már egy nyugodt nap is oly ritka.
6. A lámpavasakon arcmások lógnak. Ahogy a dolgokat intézik, előbb utóbb eredeti példányaik is erre a sorsra juthatnak.
7. A humanizmus mára valamiféle ködös homállyá vált, amin keresztül az emberi valóság éppoly kevéssé érzik, mint az antropológiai adottságok.
Zalaegerszeg MJV
Nagykanizsa MJV
