- (K HG és a tanár-kentaur)
A másik regényrészlet jellemző példa arra milyen volt a fegyelem és figyelem, a tudáshoz való hozzáállás a hatvanas évek diákságának Amerikájában. (Akárha korunk mai Magyarországának iskoláiban járnánk.) „Fölberregett az első csöngetés A folyosóügyeletesek hanyatt-homlok rohantak ki az osztályból, (…) Két fiú egymásnak ment az ajtóban, lökdösődött és ceruzával bökdöste egymást. Fogukat csikorgatták: takony csorgott az orrlyukukból. Zimmermann valahogy lemesterkedte Iris Osgood blúzát és melltartóját, s a kislány melle most ott ringott a padja fölött, mint két egymás mellett fölkelő, békés, ehető hold.
– Már csak két perc! – kiáltotta Caldwell, és a hangja úgy emelkedett, mintha húrfeszítő kulcsot forgattak volna a fejében. – Maradjatok ülve (…) Hogy rövidre fogjam, egy órával ezelőtt, a virágos növények és füvek terjeszkedése nyomán, átvették az uralmat a földön a mi hűséges barátaink, az emlősök, és egy perccel ezelőtt (…) Deinfendorf kiráncigálta Becky Davist a padok közé, a kislány vihogott, küszködött a fiú szőrös karjában.
…egy perccel ezelőtt – kiáltotta Caldwell harmadszor, és egy marék ceruzabelet vágtak a képébe. Megvonaglott az arca, jobbját elébe kapta, és hálát adott az Istennek, hogy nem a szemét találták el. Másikat nem kapsz.
… kifejlődött az apró erszényes rágcsálóból (…) A kislány zilált szoknyája fölcsúszott a dereka köré. Arca lekókadt a padra, míg Deifendorf patái felajzottan csoszogtak a padsorok közti keskeny közben (…) az egész osztály bűzlött, mint az istálló: Caldwell előtt elvörösödött a világ. Fölkapta az íróasztalról a csillogó nyílvesszőt, előre-lépett a becsapódó könyvek okádni való zűrzavarában, és egyszer kétszer ráhúzott a rohadt bestia csupasz hátára. Te törted össze a hűtőmet! Két fehér csík világított Deinfendorf válla közt. Míg Caldwell borzadva figyelte, a két csík lassan kivörösödött. Fölhurkásodott. A pár szétesett, mint a megcsapott virág. (…) Zimmermann keze, Caldwell fél szemmel látta, vadul szántotta a papírt.
A tanár, kábultan visszament előre. Uramisten, nem akart ő ekkorát ütni. (…) Megfordul, behunyta a szemét, és a fájdalom kibontotta nyirkos szárnyát a vöröslő sötétben. Kinyitotta a száját: minden csepp vérével gyűlölte a történetet, amit elmondott: – Egy perccel ezelőtt feltűnt egy tragikus állat: követ pattintott, tüzet rakott, tudta, hogy meghal…
Caldwellt ájulás környékezte, de kihúzta magát, eltökélten, hogy csak azért is befejezi: …úgy hívták, hogy Ember.”
A tanár-kentaur, Caldwell órájának némileg rövidített befejezése meghökkentő képet tár elénk ennek a hivatásnak nehézségeiről, és igen a szépségeiről is. K HG ajánlása virtuális olvasóinak nem csak azért született meg, mert kitűnő olvasmánynak tartja ennek a majdnem Nobel-díjas írónak a művét. A sorsközösség a regényhőssel, megrendítette K HG-t a mű újra olvasásakor. A sors ceruzabele az ő szemét eltalálta, félvakon már sem írni, sem olvasni nem tud, minden ilyen irányú képessége egy földrajztanár segítségével jöhet csak létre. K HG tiszta szívből köszöni ezt.
Zalaegerszeg MJV
Nagykanizsa MJV
