Milyen is lehet egy patikus mese? Milyen legyen, töprengett félálomban bódulatában a vak meseíró? Hősei legyenek szim-patikusak, em-patikusak, s nem árt, ha gondolataikat át tudják teleportálni az olvasóba, vagyis rendelkezzenek némi tele-patikus képességgel is. Ezek a hősök ugyan akkor nem lehetnek apatikusak, mert olvasóik előtt rögtön antipatikussá válnak.
Kezdjünk el tehát egy mesét Katikáról, a patikusról. E mese írója éppen vakon tanult gépelni a laptop klaviatúráján, s harmadik neki futásra sikerült végre hibátlanul kipötyögni hogy: Paplak mellett lakik a Katika, ahol a patika áll. Miközben egyre nehezebbé vált a feje, ujjai automatikusan tovább írták az emlékbeli kuplét: Sírnak, mint a kicsi libák, ha faluban látják a Katikát…
De hát ki ez a Katika, melyik faluban lakik a patika mellett és mi a fityfenét is keres ott? − sorjáztak álmában a kérdések. Biztos, hogy nem egy csámpás, csipás patikuslegény babája, hiszen akkor az intézménynek csám-patika vagy csi-patika lenne a neve.
Vagy, ha Katika patikája a gyógyászati segédeszközökre specializálódott volna, Katika patikusa állandóan fatalpú klumpában csoszogott volna a gyógyszerekért és a patikának bizonyára klumpa-tika lett volna a neve. De ötletelhetnénk tovább is, ha e patika a vegetáriánus étrendi kiegészítők profilját hirdette volna, akkor ré-patika vagy ár-patika felirat állhatott volna a cégtáblán. A második esetben két jelentést is kifilózhattak volna az intézmény használói: ha ár-patika a név, akkor a gabonafélék gyógyhatásainak reklámját olvashatták volna ki belőle, ha ár-patika az, ahol Katika gyakran megfordul, akkor bizony a gyógyszerek tekintélyes árát hihették volna megfelelő névmagyarázatnak. No, meg aztán Katikát legfeljebb Kosztka patikus úr oldalán képzelhetnénk el, aki aztán későbbiekben odahagyva a méregkeverést Csontváry Tivadarként építette fel a maga szín-patikáját. Az ő festészetét, ezt a szimpatikus szín-patikát legfeljebb Katika szépségének, impulzív, extatikus színeivel lehetne összevetni. De tűnjünk innen, ebből a hazug, túlzottan is pompázatos, mondhatnám pom-patikus álomból!
A mese írója felemelte fejét a klaviatúráról, s a képernyőn egy egész más világban folytatódott a mese. A történet Jakabszálláson játszódott, ahová ’56 után költöztek a szülei. Itt már csak a szünetekben volt otthon, iskoláit történelmi okokból Szegeden végezte. Az első mozzanat Katika megismerésében a mesélő egyik nyári szünetbéli hazautazása közben történt. Szegedről Kecskemétig gyorsvonat, majd átbandukolva a várost Kecskemét déli oldalán legelőször talán még a Rávágy téren, majd később ennek a vasútállomásnak a megszüntetése után a Rendőrfalu mellett volt található az Y madzagvasút végállomása. A keskeny nyomtávú kisvasút sokáig még hangulatos gőzmozdony által vontatva csigalassúsággal poroszkált dél felé. A kisvonat néhány kilométer után elért Svájcba (ha valaki azt hinné, hogy az un. meseföldrajz jelenségével találkozik itt mélyen téved. Hét kilométer megtétele után a kisvasút Törökfáiban két vonalra szakadt. Törökfái pedig Helvécia község része.) Az Y egyik szára Petőfi állítólagos szülőhelyére vezetett, a másik kissé nyugatabbra, Kiskunmajsára. Ez utóbbi ma népszerű fürdőhely. A meseíró kamaszkorában arról volt nevezetes, hogy a legenda szerint valahol ennek tanyavilágában laknak Magyarország legédesebb szájú emberei. Egy korabeli legenda szerint, errefelé volt egy tanyasi kisbolt, amelynek éves kristálycukor forgalma nagyobb volt, mint egész Bács megyéé. (Ennek a csodának megfejtését a meseíró az olvasókra bízza.)
Törökfáitól Kiskőrös felé néhány kilométer után elérte a vonat Jakabszállást, ahol a vakíró szüleinek háza épp a vasútállomással szemközt állt. Már nem emlékszik pontosan 15 vagy 16 éves lehetett, amikor találkozott először a mese valódi hősével. Még itt, a kisvonat kocsijában történt: a fapados kocsiban néhány üléssel előtte kb. negyvenéves cigányasszony ült, mellette egy igen csinos, bimbózó szépségű cigánylány állt. Katika, segíts, mondta a cigányasszony a lányának, és kibontva ingét, szabaddá tette tekintélyes méretű mellét, és odavonta a kezében fészkelődő kis purdét. Hősünk nem tudta, hová nézzen, a szoptató anyát bámulja, vagy mellette álló csinos lányát. Zavarát a szoptató anya szavai fokozták elviselhetetlenné, amivel a picit biztatta: kapd be Kálmánka, kapd be Kálmánka, ha nem kapod be, majd bekapja a kalauz bácsi! A bámészkodó ifjú zavarában kiszaladt a kocsiból, leugrott a lassító vonatról és égő arccal szaladt hazáig.
Második felvonás:
Ezen a nyáron a meseíró diákmunkát végzett, a falu tanyavilágában népszámlálási statisztikai íveket kellett kitölteni, járt háztól-házig. A déli hőségbe a Bogárzó sziksós tó mellett pihent, amikor feltűnt, hogy a vályogvető cigányok a tóban mossák le lábaikat a rászáradt sártól. Nagyon szép cigánylány tisztálkodását figyelte elmerülten, így észre sem vette, hogy megszólalt egy hang. Kálmánka, megint láthatod a druszádat, de látom, hogy a fiatalúr inkább a Katikát bámulja.
A népszámlálási biztos úr, a diák gyorsan biciklire kapott és folytatta a munkát. Évekkel később megtudta, hogy ez a cigánylány volt az, akiről a kuplét írhatták. Az ő famíliája lakhatott a paplak mellett, ahol a patika állt.
Utolsó utáni felvonás: A vakíró számba vette az életéből és az irodalomból ismerős Katalinjait. Hagyjuk most Jekatyerinát azaz Nagy Katalint a zűrös cárnőt vagy a Katrinokat akár Zorro, akár más mozihős oldalán is tűntek fel mozivásznon, de nem fog most arról a Catherinéről sem mesélni, aki Cherbourgban énekelt számára csodás szerelmes dalokat esernyője alá bújva. Úgy gondolta elég, ha számba veszi magyar ismerőseit és rokonait, a Katákat, Katókat, Katusokat, Katyit egy régi filmből, vagy a kedves Katicát, aki vak cicát ápolt a szobájában és lelkesen olvasta a Fanni hagyományait. De Katika csak egy volt, gondolta , aki a paplak és a patika között lakott, és aki végleg elsüllyedt az évek rengetegében. Ebben a pillanatban egy kis bogár szállt a csuklójára, érezte, hogy csendesen sétálgat a kézfején. Ez nem csíp, ez nem lehet szúnyog, motyogta maga elé a meseíró. Eközben az udvarról gyerekdal hangzott fel: Katalinka szállj el, jönnek a törökök… Ez alatt a katicabogár komótosan végig sétált a mutatóujja hegyéig, majd, kibontva szárnyát, elrepült. A vak meseíró mosolyogva mondta: Katika, hát mégis találkoztunk újból…
Zalaegerszeg MJV
Nagykanizsa MJV
